Hillary

2019.nov.04.
Írta: Pataba13 8 komment

Bírnak-e a demokraták Trumppal?

Még egy teljes év van hátra az amerikai elnökválasztásig, ugyanakkor az egyre szűkülő demokrata mezőny már februárban megkezdi a féléves előválasztási ciklust. Most még egymás ellen harcolnak, a főcélpont azonban mindegyiküknek ugyanaz: Donald Trump

gettyimages_1167620569_0.jpg

Egyes elméletek szerint a Demokrata Párt nagyágyúinak egyáltalán nem tetszik, hogy milyen irányba mozdulnak el a pártnak elnökjelöltjei. Ugyanerről fejezte ki aggodalmait Nancy Pelosi demokrata párti házelnök is. De mi lehet a baj egy korábban színesnek és energikusnak definiált mezőnnyel?

Fiatalabbnál fiatalabb, frissnél frissebb arcok versengtek a párt elnökjelöltségéért. Olyan emberek, mint Kamala Harris kaliforniai szenátor, aki latinóként favorizálnak a fekete és hispanó közösségekben, sőt a maga 55 évével egyenesen fiatalosnak mondható az öregedő politikai elit mellett. Aztán a két másik latinó versenyző Cory Booker (New Jersey szenátora) és Julian Castro (az Obama-adaminisztráció építésügyi és városfejlesztési minisztere) is valami újat kínáltak, valamit, ami eddig nem volt meg. Ugyanakkor hozzáfűzendő, lehet csak származásukkal vívták ki maguknak a figyelmet (ennyi latinó, sőt ennyi nő sem indult még elnöknek). A baloldal és a progresszív vonal képviselői Elizabeth Warren és Bernie Sanders  az eddig bevett szokástól eltérve, új ideológiát hozva a pártba mérettetik meg magukat. Aztán ott van Amy Klobuchar is, aki kiváló alternatívát kínál a centrista embereknek (emiatt gyakran összetűzésbe keveredik Sandersszel és Warennel), ráadásul vele a demokraták „betonbiztosnak” tekinthetik a Középnyugatot, különösen olyan billegő államokat, mint Wisconsin és Michigan, akár még a 2016-os elnökválasztáson eléggé republikánus oldal felé húzó Iowa is elérhetővé válik a számára. Minnessota szenátoraként pedig nem kell attól félnie, hogy esetleg vesztene Trump ellen ebben az államban. Szintén megemlítendő Pete Buttigieg South Bend polgármestere, aki személyiségével és homoszexualitásával hívta fel a figyelmet.

A versenyből pár napja kiszálló Beto O’Rourke is szenzációnak számított, a demokraták mondhatni megvesztek érte, mivel Texasban, egy erős republikánus államban sikerült megszorongatnia Ted Cruz republikánus szenátort, Trump 2016-os pártbéli kihívóját. O’Rourke ezt a lendületet nem tudta átmenteni az elnökválasztásra, elhamarkodott döntésnek tűnt azonnal az országos politikába ugrani, a felméréséken nem teljesített úgy, ahogy azt várták, így még bőven az első állam (Iowa) előtt bedobta a törülközőt.

02_beto_democratic_debate_detroit_reuters_tt.jpg

Beto O'Rourke

Mégis valami - nem csupán O’Rourkenál, hanem mindenkinél - tönkremehetett, ha hiszünk a feltételezéseknek, miszerint a demokraták kifulladtak - már most. Ennek az oka pedig Obama volt alelnöke, Joe Biden. Ő - miután bejelentette, hogy elindul - azonnal a közvélemény-kutatások élére ugrott, akár 20-25%-os előnnyel. Kampánya azonban semmitmondó, langyos és Biden érvelése, vehemenciája, stílusa már nem a régi. Mondhatni kiöregedett. Ezt a kampánystábja is felismerte, azóta egyre kevesebbet beszéltetik. A vitákon sem teljesített túl jól, Kamala Harris - vitatható indítékokkal - szétszedte. Azzal pedig nem lehet mozgalmat építeni, hogy

„Obama alelnöke voltam”.

Biden ennek ellenére ezt csinálja. A nyolcévnyi Obama-adminisztáción nosztalgiázik. Ezzel szemben - a mindenre felkészült - Elizabeth Warren folyamatosan újabb és újabb érveket gyűjt friss, az Egyesült Államokat megújítani kívánó terveihez, energikussága pedig messze meghaladja a volt alelnökét. Nem csoda, hogy Biden 20 százalékos előnye vele szemben köddé vált. Warren mégsem kockázatmentes. A párt progresszív szárnyához tartozik, emellett társadalmi kérdésekben olykor extrém liberális, ráadásul a fekete szavazókkal problémái vannak (ezekben az államokban alig közelítette meg a vezető Bident), ezért vagy nagyot lehet vele nyerni vagy veszít Trump ellen. Ez attól függ, mennyire lesznek vevők az amerikaiak megosztó ígéreteire, amelyek szép és jók, és mindent tud róluk, látszik, alaposan felkészült, csak egy dolgot nem tud, méghozzá miként fog fizetni értük. Legegyszerűbb példa a Medicare For All ötlete - amely Bernie Sanderstől származik -, ami a mai napig nem férne bele az USA büdzséjébe. Ezzel szemben kínálja Biden az Obamacare-t.

Ha már Bernie Sanders szóba került, róla is érdemes néhány szót szólni. Ő stabilan a harmadik helyre csúszott (Warren a kutatások többségében beelőzte őt), van egy fix 10 százalék körüli tábora, amely akár még a 2016-os előválasztásról maradt meg. Akkor kikapott Hillary Clintontól, akire majdnem négy millióval többen voksoltak, delegáltak számában is ezerrel többet gyűjtött. Sanders problémáinak egy része Warennél is felfedezhetőek: fekete szavazókat nem tudja megszólítani, ígéretei szélsőségesek, ezért megosztók, ő maga - Warennel ellentétben - a büszke szocialista mozgalom úttörője. Amennyiben elnyerné a jelöltséget a demokraták többsége nagy valószínűséggel rá szavazna - elenyésző réteg szavazna át Trumpra -, ugyanakkor előfordulhat, hogy sok demokrata szimpatizáns, inkább a harmadik pártiak közül választana magának jelöltet, ahogy ezt jó néhány Sanders szimpatizáns tette ’16-ban. Ennek az az oka, hogy Sanders sosem volt teljesen demokrata. Függetlenként lett Vermont államban szenátor, és egy olyan irányzatot hozott be a pártba, amely eddig egyáltalán nem volt szokványos, ugyanakkor ezért lett meghatározó. Egy ilyen karakán jelölt 2016-ban sok olyan embert tudott megmozgatni, akiket eddig nem vonzott a politika, ugyanakkor élesen szembekerült ellenfelével, Clintonnal. Sanders vonakodva állt be Clinton mögé, ez pedig sokat nyomott a latba, mikor Clinton Trump ellen ment. Sanders sokkal meghatározóbb volt és maradt, mint Ted Cruz vagy Ben Carson. A független szenátor mégsem indul harmadik pártiként, mert tudja, a kétpárti Amerikában esélye sem lenne úgy.

Sanders másik problémája az egészsége. Intő jel volt számára a nemrégiben elszenvedett szívrohama. Itt nagyon fontos megjegyezni egy szintén 2016-os párhuzamot. Mikor Hillary Clinton kampánya a jelölt tüdőgyulladása miatt hetekre leállt, akkor Trump nem elég fittnek, betegesnek és alkalmatlannak nevezte őt. Akkor Hillary egészsége kampánytéma lett, a republikánusok és Trump riogatásának ellenére nem volt semmi baja a tüdőgyulladáson kívül, amiből kilábalt.  Sokat foglalkoztak Clinton egészségével, míg három évre rá Sanderséval gyakorlatilag semmit, sőt - ahogy annak természetesnek kell lennie - gyógyulást és mihamarabbi felépülést kívántak neki ellenfelei. A kettős mérce a férfi és női jelöltek közt továbbra is felesleges terhet ró a női politikusokra.

sandersbernie_090518gn4_lead.jpg

Bernie Sanders

Sanders, Warren és Biden a felsorolt kockázatok ellenére a három esélyes, ők tűnnek a befutónak. A fiatal jelöltek pikk-pakk eltűntek, helyettük 80 felé közelítő idősebb politikusok vették át az irányítást. A hármas közül Warren a legfiatalabb, ő idén töltötte be a hetvenet. A kor mégsem tűnik riasztó oknak. Sanders sok fiatalt mozgósított a legutóbbi előválasztáson, így a fiatalok megszólítása nem okozhat bajt. Az Egyesült Államokban emellett a politikai elit bőven 65, akár 70 év felett jár - ezzel szemben a magyar jóval fiatalabb „garnitúra”.

A többi jelölt egyszerűen megrekedt, alig éri el támogatottságuk a 10 százalékot, többségüké az ötöt sem. A korábban emlegetett Amy Klobuchar az egyetlen, aki közülük növekedést tudott bemutatni, de ez sem olyan, amitől ő lesz abszolút esélyes, a frontrunner. Olyannyira nem, hogy ez a növekedés az 1-2%-os tartományból átbillentette a 3-4 százalékosba. A legnagyobb lecsúszó Kamala Harris, aki korábban még Sandersnél is esélyesebbnek tűnt, azonban most stabilan beállt 5% alá. Meglepő, hogy Pete Buttigieg tűnik a leszakadt mezőny legerősebb figurájának, a tíz százalékot viszont ő is csak néhány felmérésen haladja meg.

Harris Poll és Harvard nemzetközi felmérése arra volt kíváncsi, mennyire borítaná fel a mezőnyt, ha válaszlehetőségként megadják - mint egyébként el nem induló jelölt - John Kerryt, Michael Bloomberget és Hillary Clintont. Annak ellenére, hogy egyikük sem jelentette be az indulását, Kerryt a válaszadók 8, Bloomberget 6, Clinton 18 százalékuk választotta. Hillary Clinton eredménye csak egyetlen egy százalékkal marad el az éllovas Joe Bidenétől. Őket követi Elizabeth Warren (13%) és Bernie Sanders (12%). Hillary Clinton indulása egy laposodó demokrata mezőnyben egyáltalán nem kizárt. Bill Clinton többször tett ezt az ajtót nyitva hagyó megjegyzéseket, ráadásul Hillary Chelsea Clintonnal folytatott könyvnépszerűsítő turnéjukon (The Book of Gutsy Women) többször megjegyezte, lehet kéne egy visszavágó Trumppal. Hillary kezében még mindig van egy ász. Nyugodtan mondhatja,

„többen akartak elnöknek engem, mint Trumpot, tehát többen szavaztak arra a vízióra, arra az Amerikára, amit én képviselek.” 

A több pedig 3 millió embert jelent.

Clinton kacsingatása egy újabb elnöki kampánnyal a fogadóirodákat is befolyásolta. Például ma (a cikk 2019. november 4-én íródik) a William Hill esélyesebbnek tartja Clintont, mint Sanderst. Ugyanakkor muszáj megjegyezni, a fogadóirodák sorrendje a legtöbb esetben Warren, Biden, Sanders, Puttigieg, Clinton. Ennek ellenére feltűnő, hogy a hivatalosan nem is jelölt Hillary Clintont ennyire előtérbe kerül. Clinton számláján továbbá egy garantált Biden kiejtés is szerepelne, mert a szavazóbázisuk és az ideológiájuk nagyon hasonló, a Clinton-támogatók azonnal kifarolnának Obama alelnöke mögül, a baloldali jelölteket választani nem akaró mérsékelteket pedig Hillary könnyebben szólítaná meg, mint a jelenleg lötyögő és gyenge Biden. Ugyanakkor Clinton belépése eléggé késői lenne.

gettyimages-538711314.jpg

Hillary Rodham Clinton

A legközelebbi fontos dátum a demokraták számára november 20, amikor Georgia államban újra vita kerül megrendezésre. Nagyon fontos, hogy kik kvalifikálják magukat, ekkor láthatjuk meg, ki mennyire tud érvelni az ötletei mellett. Aki nem tud kvalifikálni, az értelemszerűen kimarad. Kirsten Gillibrand is emiatt szállt ki a versenyből. 

A nő, aki sosem vesztett választást

Ha azt állítom, Hillary Rodham Clinton sosem vesztett választást, akkor nagy valószínűséggel az Olvasó kacagna a képernyő előtt, és ha valamit mondana is, abban szerepelne Trump vagy Obama. Az állítást közelebbről megvizsgálva találhatunk benne igazságot, sőt Clinton valóban mindig többet nyert, mint amennyit veszített.

clinton-gr-elec-11.jpg

Hillary Clinton politikai aktivitását, illetve a politika felé való nyitást nem 2016-ban kell keresni. Annál inkább a 70-es években! A Yale jogi egyetemén ismerkedett meg William Jefferson Clintonnal, azaz Bill Clintonnal, aki 1976-ban Arkansas állam főállamügyésze lett, majd két évre rá, 1978-ban megnyerte az állam kormányzóválasztását. Ekkoriban Hillary Rose Law Firmnél - egyedüli női tagként - dolgozott és megalapította az Arkansas Advocates for Children and Families nonprofit szervezetet, amely jogi és tanulmányi segítséget nyújtott az állam főképp rászoruló családjainak. Az arkansasi években, miközben Bill az állam kormányzója volt, Hillary a helyi oktatási bizottság elnöke lett, emellett folytatta ügyvédi munkáját, majd csatlakozott a Children’s Defense Fund-hoz. Az oktatási bizottság vezetői posztját 1983 és 1992 között töltötte be. Itt az állam első hivatalos tantervreformjával, a tanári béremeléssel és a kötelező kompetencia-felméréssel foglalkoztak. ’92-ben azonban a munka véget ért. Hillary az állam first ladyje helyett az ország first ladyje lett, Bill az állam kormányzója helyett az ország kormányzója lett.

Bill Clinton 1992-es kampányában Hillary már a kezdetektől fogva aktívan részt vett, olyannyira, hogy hamar elterjedtek az olyan szlogenek, mint a „vote for him, take both” vagy „get two for the price of one”. Mindebből kiindulva megtudhatjuk, Hillary erős jelenség volt Bill és Al Gore mellett. First ladyként nem elégedett meg a szokásos elnökfeleségi feladatkörökkel. Ő lett az első first lady, aki irodát kapott a nyugati szárnyban, valamint annak a legbelsőbb körnek a tagja lett, ami a közigazgatásba, többek közt az elnök kabinetjébe történő kinevezéseket ellenőrizte.

A legfontosabb feladatköre és a politikai aktivitásának sarokpontja mégsem ez volt. Clinton elnök beiktatása évében kinevezte Hillaryt, mint az Országos Egészségügyi Reform vezetőjét. Az indok egyszerű volt: Hillary Clinton sikeresen végezte a munkáját az arkansasi oktatási bizottság élén, miért ne teljesítene itt is jól.

1994 júliusában a first lady buszturnén népszerűsítette a Clinton-adminisztráció egészségügyi reformcsomagját. Ennek a legfontosabb eleme az volt, hogy megkövetelte a munkáltatoktól, hogy biztosítsák alkalmazottaiknak az egészségügyi ellátást (a Medicare és a Medicaid már akkor sem elégítette ki teljesen az amerikai lakosok egészségügyi ellátását, ugyanakkor ezek kiszélesítése túl költséges lett volna. Hozzáfűznivaló, ma is Medicare kiszélesítésén megy a vita). A javaslathoz természetesen állami támogatás is járhatott volna, a cél pedig a munkavállalók stabil egészségügyi ellátása volt. Őket gyakorlatilag tehermentesítette volna.

A republikánusok a ’94-es félidei választás egyik fő témájává tették az egészségügyi reformtervet, Hillarycare-nek csúfolták. Ez a választás, amelyen a Republikánus Párt enyhe többséget szerzett a kongresszus mindkét kamarájában, megalapozta a javaslat vesztét, ugyanis 1995-ben a republikánus többség leszavazta azt. Ezután is aktív maradt Hillary, Janet Reno főállamügyésszel együtt megalapították a „Office on Violence Against Women ” az Igazságügyi Minisztériumban, amelynek fő feladata a bántalmazott nőknek való segítségnyújtás volt. Hillary Clinton mégis az Adoption and Safe Families Act-re a legbüszkébb, amelyet szintén ő vezetett. Ez a javaslat - amelyet a Kongresszus is elfogadott - megduplázta a nevelőszülői gondozásban részesülő vagy örökbefogadott gyermekek, akár tinédzserek után járó állami támogatást.

Láthatjuk, Hillary Rodham Clinton aktív és fontos szerepet töltött be Bill Clinton kormányában (mindkét ciklusban). Hillary Eleanor Roosevelt után a második leginkább felhatalmazott elnökfeleségnek tekinthető. Egy ilyen eseménydús nyolc év után Clintonék Chappaqua-ban, New York államban vásároltak maguknak házat. Daniel Patrick Moynihan az állam akkori szenátora épp bejelentette nyugdíjba vonulását, és felkereste Hillary Clintont, hogy indulna-e a székéért 2000-ben. Mikor igent mondott, Hillary lett az első first lady, aki egy választott tisztségért indult az Egyesült Államokban. Az előválasztás nem jelentett gondot neki, 82%-ot szerzett, annak ellenére, hogy jogos kritikaként merült fel, hogy Clinton sosem élt New York államban.

hillary_clinton_standing_up_for_new_york_signs_at_election_debate_277344907.jpg

Republikánus kihívója Rudy Giuliani New York város polgármestere volt, aki azonban egészségügyi állapota miatt kénytelen volt visszalépni, pártja a fiatal Rick Laziot jelölte, ő azonban a szavazatok csupán 43%-át szerezte meg, ez pedig kevés a győzelemre (Clinton 55-öt kapott). Hillary győzelmével az állam első női szenátora lett és az első first lady, aki választott politikai tisztséget tölt be.

A 2001. szeptember 11-én elkövetett terrortámadás Clinton államában történt, ezért szenátorként különösen érintett volt az ügyben. Főszerepet játszott a 21 milliárd dolláros helyreállítási forrás megteremtésében, megszavazta az ennek következményében létrejött USA Patriot Act-et, valamint igennel voksolt az Afganisztán és Irak elleni katonai akciókra. Utóbbi később már nem tűnt olyan megfontolt cselekedetnek. Joe Lieberman segítségével megalkották a családi szórakozás védelméről szóló törvényt, amelynek célja gyermekek védelme a videojátékokban nem kívánt tartalmaktól volt. A legfőbb kiváltó oknak a 2004-ben megjelent Grand Theft Auto: San Andreas videojáték tekinthető, amely eléggé ellenmondásos az agresszív és fegyveres, illetve az elrejtett szex jelenetek miatt.

2006-ban a hat évvel ezelőtti eredményt bőven felülmúlva a szavazatok 67 százalékával választották újra, habár az akkoriban már eléggé a demokraták felé húzó államban ez nem volt meglepő. A második ciklus fő témái a Clinton által is támogatott bevándorlási reformjavaslat, a gazdasági válság kezelése és az iraki háború volt. Utóbbiról Hillary és Jim Webb (Virginia szenátora) nyomozás kért, hogy valóban megfelelőek voltak-e az amerikai katonák által használt védőfelszerelések.

Ekkor már Clinton neve, mint lehetséges elnökjelölt felmerült, és 2007. január 20-án be is jelentette indulását (2008-as demokrata előválasztásról és ellenfele, Barack Obama sikeréről a blogon itt olvashat részletesebben). A választás végkimenetele ismert: Obama megnyerte az előválasztást, pontosabban több delegáltat szerzett, mint Clinton. A szavazatszámot tekintve Hillary háromszázezerrel többet gyűjtött, mivel a négy legnagyobb államot (Kalifornia, Texas, New York és Florida) megnyerte, valamint a szintén óriás államoknak számító Pennsylvania, Michigan, New Jersey és Ohio is többségében rá szavazott, a kisebb - főképp fekete államokban - azonban Obama nagy különbséggel nyert, a delegáltak és a szavazatszám közti eltérést ez megalapozta. Másrészt szuperdelegáltak 66 százaléka választotta Obamát, a párt nagykutyái a fiatal, fekete Obama felé húztak.

Clinton ezután az első Obama-adminisztráció alatt a külügyminiszteri tisztséget töltötte be. Ő lett a legtöbbet utazó amerikai külügyminiszter. Többségében a harmadik világbeli országokat látogatott, ahol nők helyzetére és jogaira hívta fel a nem feltétlen demokratikus eszközökkel irányító rezsimek vezetőit. Külügyminiszteri sikereihez tartozik Oszama Bin Laden meggyilkolása is.

58128453bfa20576e4c8e9cb826b36b672b29a45.jpeg

Hillary Clinton már 2009-ben is elmondta, csak egy ciklusra vállalja a tisztséget, így a második Obama-kormány idején már John Kerry 2004-es demokrata elnökjelölt lett a külügyminiszter. Hillary 2015. április 12-én bejelentette, másodjára is elindul az elnöki tisztségért. Az előválasztáson a magát büszkén szocialistának valló, Vermont állam független szenátora Bernie Sanders hívta ki, aki néhány államban jobb eredményt ért el, mint ahogy azt előre prognosztizálták, azonban végül majdnem négy millió szavazattal és több mint ezer delegálttal kikapott Clintontól, aki az első női elnökjelölt lett a két párt történetében.

A következő akadály Donald Trump volt. Oroszok, szexizmus, Sanders vagy épp e-mailek, Bengázi ellenére

Clinton közel 3 millió szavazattal többet szerzett, mint Trump, aki a több elektori szavazatnak köszönhetően a Fehér Házba kerülhetett.

Ez egyáltalán nem gyakori jelenség, sőt csupán hatszor fordult elő az Egyesült Államok történetében. Legutóbb 2000-ben, ahol Al Gore párszázezer szavazattal többet kapott, mint a fiatalabbik Bush. Ott végül a Legfelsőbb Bíróság döntött, habár a bevonásuknak alapja nem a szavazatkülönbség volt. Mindenesetre 3 millió szavazattól Al Gore nagyon távol állt, Clinton nem. Ezért merül fel a kérdés, hogy az elektori rendszer már elavult-e. Támogatói szerint ez biztosítja, hogy kisebb államok is számba legyenek véve, azaz az elnökjelöltek ne csak megapoliszokban és nagyobb lakosú államokban kampányoljanak. Az elektorok elosztása egyébként nem arányos, legkihívóbb példa Kalifornia és Wyoming (a legnagyobb és a legkisebb) állam közötti különbség, másrészt a részvételt nem csak az elnökválasztás, hanem más elemek is befolyásolhatják. Például a szenátor vagy ház képviselőinek megválasztása vagy épp az államban kiírt népszavazás (2016-ban Coloradoban a marihuána legalizálásáról, Kaliforniában a pornószínészek óvszerhasználatáról is szavaztak). Harmadrészt az elektori rendszer miatt az elnökjelöltek figyelme nagyrészt a billegő államokra terelődik, így a biztos államokba nem látogatnak el.

Összefoglalva tehát leszögezhető,

ahány választáson Hillary Clinton elindult, mindig több szavazatot szerzett, mint az ellenfele.

Ez persze 2016-ban (akár 2008-ban is) csekély vigasz volt.

Címkék: Hillary Clinton

Hogyan került Hillary Clinton az elnökválasztás középpontjába?

Annak ellenére, hogy Hillary Clinton nem indul a 2020-as amerikai elnökválasztáson, ugyanúgy fókuszba került, mint az egészségügy, a fegyvertartási reform vagy a bevándorlás kérdése. A demokrata jelöltek pedig egyértelműen feloszthatók aszerint, ki van vele és ki ellene!
eff7ly7wwae8ypb.jpg

Donald Trump a 2018-as félidei választás után szinte azonnal ráfordult 2020-ra, a Kínában gyártott Keep America Great sapkával, zászlóval és kitűzővel pedig elkezdte népszerűsíteni új szlogenjét. A Keep America Great több mint kampány. A turnésorozat megmutatja, hogyan értékeli Trump az elmúlt éveket, miként vélekedik az elkövetkezendő 4 évről, illetve olyan kérdésekre is kitér, amelyek alapvetően nem játszanának döntő szerepet a választásokon. A show folytatódik, mondhatnánk… ezúttal sokkal kisebb odafigyeléssel és közönséggel. Az amerikaiak, de talán a világ is már "alkalmazkodott" Trump őrült kijelentéseihez, felelőtlen gondolataihoz, és már nem kapjuk oda annyira a fejünket a hurrikánok atombombával való megállítására, mint ahogy azt 2016-ban tettük volna. Ennek ellenére Trump olyan embereknek megy neki, akik nem is ellenfelei. Az első Keep America Great állomáson azonnal beleszállt Hillary Clintonba a szokásos témákkal: az egészsége, az e-mailek és Wall Street. Szinte ugyanazokkal vádakkal, mint három évvel ezelőtt. Közülük most rengeteg valótlansággal, mert Hillary nem halálos beteg, az e-maileket tisztázta az FBI és a Wall Street két és fél millió dollárral adományozott többet Ted Cruznak, mint Clintonnak. Megjegyzendő, hogy Elizabeth Warren miatt több Wall Street-i nagyhal inkább átpártolna Trumphoz… ebben semmi kivetnivalót nem talált az elnök.

A Hillary-faktort tehát legelőször Trump hozta be az eléggé színes 2020-as mezőnybe, ehhez pedig a Demokrata jelölteknek is volt hozzászólása. Legelőször Kamala Harrisnek, aki védelmébe vette a volt külügyminisztert, ám ezután a témában csend honolt. Pontosabban a vihar előtti csend. A Trump ellen megindított Impeachment és Hillary és Chelsea Clinton könyvturnéja ismét a középpontba repítette Clintonékat. Hillary továbbra is fenntartja, Trump nemegyszer kért segítséget külföldiektől, hogy az ő javára befolyásolják a választást. 2016-ban az oroszok segítették, míg idén - az Impeachmentet kirobbantó ügy - Ukrajna és Biden kapcsolata kavarta fel a kedélyeket. Trump pedig megmutatta ki a hibás: Kína és Clinton…

A Demokrata mezőny ezután vált ketté, pontosabban Clinton és Gabbard összetűzése után. Hillary szerint Tulsi Gabbard hawaiibeli képviselő, demokrata elnökjelölt harmadik jelöltként jelen lesz a szavazólapon, amennyiben elveszíti az előválasztást. Mindez pedig az oroszok módszere, hogy Trumpot újabb négy éven keresztül a Fehér Házban tartsák (ugyanez a vád érte 3 évvel ezelőtt Jill Steint is). Mielőtt ez ordas butaságnak tűnne, ne feledjük, Clinton jóval a Mueller-jelentés előtt jelezte, hogy Trumpot az oroszok támogatják. Akkor nem hittek neki, a jelentés mégis ellenmondásos kapcsolatot állapított meg a Wikileaks, Trump és az orosz hackerek közt. Mueller szerint nem véletlen, hogy ez a három segítette egymást, jogilag mégsem lehetett akkor vádat emelni, az ügy maradt a gyanú árnyékban, néhány - Clintont igazoló - ténnyel megspékelve. Ha 2016-ban beavatkoztak az oroszok, miért ne avatkoznának be ismét? Elvégre a nagyhatalmaktól nem idegen a külföldi választások befolyásolása.

Gabbard hevesen reagált a Twitteren:

"Remek, köszönöm Hillary Clinton! Te, a háború királynője, a korrupció megtestesítője, a rothadás megszemélyesítője, amely oly sokáig sújtotta a Demokrata Pártot, végre kijött a függöny mögül."

Andrew Yang és Beto O'Rourke ezután védelmébe vette Gabbardot, míg Harris és Booker Clinton mellett állt ki, de idő kérdése, mikor fogja szárnyai alá venni Gabbardot a büszkén baloldali Bernie Sanders, aki szintén a Hillary-faktor erősítője. Először is pár hétre le kellett állítani kampányát szívrohama miatt. Ezt mindenki megértően fogadta, ugyanakkor mikor a Clinton-kampány állt le 2016-ban a jelölt tüdőgyulladása miatt, akkor Sanders támogatói egészségileg alkalmatlannak keresztelte el Clintont. Ebből is látszik, a női jelölteknek több oldalnak kell megfelelniük, a szexizmus pedig még mindig jelen van az amerikai politikában. Másrészt Alexandria Ocasio-Cortez Bernie Sanders rendezvényén arról beszélt, miként harcolt Sanders a CHIP (Children's Health Insurance Program) mellett, és hogy ő akkor gyermekként mennyit köszönhetett ennek a programnak. Az egészben csak annyi a hiba, hogy

a terv megvalósítói Ted Kennedy szenátor, Orrin Hatch szenátor és Hillary Rodham Clinton akkori first lady voltak, illetve Bernie Sanders nem szavazta meg a tervezetet.

Mindebből leszűrhetjük a Demokrata párt baloldali szárnya inkább a centrista, illetve liberális Clinton, Obama, Biden hármas ellen vannak, ugyanakkor van egy jelölt, akiről nehéz megállapítani, melyik oldal fele húz. Ő Elizabeth Warren, aki az utóbbi hónapokban átvette a vezetést a felmérésekben Joe Bidentől, aki saját maga kormányozta zátonyra kampányát (kitalált történetek katonákról, vízió nélküli beszédek). Warren már 2016-ban is kacérkodott az elnökjelöltséggel, mégsem vágott bele, hanem hidat próbált képezni Clinton és Sanders között. Elmondása szerint már akkor is hatalmas barátja volt Sandersnek, és a kéz a kézben küzdenek a Medicare for All tervért, ennek ellenére mintha 2016-ban enyhén Hillary felé húzott volna. Ennek talán az az oka, hogy Clinton és Warren több dologban egyetértettek: fizetett betegszabadság, kampányfinanszírozási reform, minimálbér 15 dollár/órára emelése, a középosztály segítése. A Clinton-kampány ráadásul teret hagyott Warrennek, aki így továbbra is meghatározó arc tudott maradni.

2020-ban Warren tervei nem emelhetőek egy szintre a Sanders-féle baloldalra, de a kettősség továbbra is megmaradt. Van amiben Sandersnél is messzebb megy és van amiben még Bidennél is mérsékeltebb. Ezzel pedig jóval népszerűbb progresszív politikus, mint Sanders, akit akár 10%-kal is leköröz a felmérésekben, a többieket pedig tartósan maga mögé tudta utasítani (Bident is). Ha Warren nyeri az előválasztást abban annyi veszély leselkedik, hogy a Demokrata Párt több nagy donora átvándorol a rivális Republikánus Párthoz, sőt akár Donald Trumphoz, mert Warren gyakorlatilag hadat üzent a Wall Streetnek, az Amazonnak és a Facebooknak. Utóbbiról egy hangfelvételen Mark Zuckerberg véleménye is kiszivárgott. Persze semmi sem borítékolható még. Nagyjából 5 és 10 százalék között mozog a bizonytalanok száma, illetve a visszalépő jelöltek még sokat változtathatnak az álláson. A tendencia azonban fontos, abból pedig megállapíthatjuk, Warren és Buttigieg erősödött, míg Biden, Harris és Sanders gyengül. A Economist/YouGov októberi országos felmérése szerint

Warren 29%-on, Biden 25%-on, Sanders 13%-on, Buttigieg 7%-on, Harris 5%-on a többiek pedig 1 és 2%-on állnak.

Az országos felmérés azonban nem feltétlen reprezentálja a valós eredményt, mert a jelöltek államonként kapják a delegáltakat. Kamala Harris Kalifornia állam szenátoraként a legnagyobb államban indul, 416 delegálttal rendelkezik, ha pedig ezt az államot hozza, akkor akár az élvonalba is kerülhet.

Kirsten Gillibrand tudja mikor kell abbahagyni

Kirsten Gillibrand augusztus 28-án befejezte a 2020-as elnökválasztási kampányát, miután nem tudta magát kvalifikálni a harmadik demokrata vitára. Hogy jutott el idáig New York szenátora és mit nyújthat az Egyesült Államoknak a jövőben?
letoltes.jpg

Kirsten Gillibrand (leánykori nevén Kirsten Elizabeth Rutnik) 1966-ban született a New York állambeli Albany városában. Tanulmányait a Dartmouth College-ban, illetve a Beishidán, más néven Pekingi Normal Egyetemen (Beijing Normal Universty) végezte. A Dartmouth College-ban ismerte meg Connie Briton színésznőt, aki azóta is jó barátnője. 1991-ben kezdett el Manhattanben a Davis Polk & Wardwell internacionális ügyvédi irodában dolgozni kezdő munkatársként. Míg itt dolgozott, Gillibrand csatlakozott a Women's Leadership Forum-ba, amely a Demokrata Nemzeti Bizottság (Democratic National Committee) programja. Később ennek a vezetője lett. A politika iránti érdeklődés és a politikába való csatlakozás itt kezdődhetett el. 1999-ben pedig komolyabb szerepet is vállalt, ugyanis Hillary Clinton szenátori kampányát gördítette előre. Ekkor került vele szorosabb kapcsolatba.

2001-ben otthagyta a Davis Polkot, és a Boise, Schiller & Flexnerhez folytatta jogi karrierjét, egészen 2005-ig, amikor bejelentette, elindul a kongresszusi választáson.

Kongresszusi évek

Gillibrand már 2004-ben fontolóra vette, hogy beszállna New York állam húszas körzetének választásába. Ez a körzet foglalja magába Albany városát, illetve Troyt. Hillary Clinton - aki azóta négy éve már az állam szenátora volt - lebeszélte róla, mivel 2006-ban sokkal jobb körülmények között vághat bele a versenybe. Egyrészt 2004-ben elnökválasztást tartottak, és George W. Bush megnyerte a körzetet, mint ahogy John Sweeney republikánus jelölt is, aki már 1988 óta képviselte a területet a Kongresszusban.

Gillibrandnek nem csak ez okozott 2006-ban nehézséget, hanem az a tény is, hogy a hagyományosan konzervatívnak mondott körzetben több mint kényszer annyi regisztrált republikánust tartottak számon, mint ahány demokratát. Sweeney 2006-ban úgy nyilatkozott,

"nincs olyan republikánus, aki el tudná veszteni a körzetet".

Sweeney lehet emiatt nem pörgött fel a kampányidőszakban, habár Gillibrand kampánya dübörgött. Legnagyobb támogatói Mike McNulty kongresszusi képviselő volt, ám Hillary Clinton az állam szenátora, illetve Bill Clinton volt elnök is teljes gőzzel beállt mögé. Ennek meg is lett az eredménye, Gillibrand a várakozásokat és a közvélemény-kutatásokat is felülmúlva, a szavazatok 53 százalékával kiütött republikánus ellenfelét (Hillarynek tehát igaza lett).  Később, 2008-ban már 62 százalékot ért el.

letoltes_1.jpg

Hivatalba lépésekor Gillibrand csatlakozott a "Kék Kutya Koalícióhoz", mely a Demokrata Párt mérsékeltebb szárnyának egyfajta szerveződése volt. Ebből is kiderül, pártja mérsékeltebb (ill. konzervatívabb) szárnyához tartozott. 2008-ban például az Emergency Economic Act ellen szavazott, mely a gazdasági válságra készítette fel az Egyesült Államokat. Erősebb hangnemet ütött meg a bevándorlás kérdésében is, mint a demokraták. Gillibrand szigorúbb szabályozást sürgetett az illegális bevándorlók kitoloncolására. Sőt olyan is előfordult, hogy az NRA mellett szavazott, máskor pedig ellenezte az azonos neműek házasságát szövetségi szinten, szerinte ezt az államoknak külön-külön kell eldöntenie. Pénzügyileg mindig átlátható és nyilvános maradt, a New York Times személyes anyagi kimutatásait a "Napfényjelentésnek" nevezte.

Szenátori évek

Mikor 2009-ban az Obama-kormány megalakult, Hillary Clinton lett a külügyminiszter, ezáltal kénytelen volt lemondani New York állam szenátori posztjáról. Az állam törvényei szerint ilyen esetbe a kormányzó helyettest nevez ki, míg megtartják (jelen esetben) Clinton helyéért a választást.

Gillibrand neve, mint potenciális induló hamar felmerült, azonban egyáltalán nem volt biztos, hogy milyen körülmények között száll be a versenybe. Carolyn McCarthy Long Island képviselője folyamatosan támadta, miként viszonyul Gillibrand a fegyverkezési törvényekhez. Nem McCarthy volt az egyetlen, aki megjegyezte, pár fontos kérdésekben itt-ott erősen eltért pártja álláspontjától. Szintén így tett Steve Israel (egy másik kongresszusi képviselő), ám sem McCarthy, sem Israel nem indult el, így Gillibrand előtt nyitva állt a pálya. A demokrata előválasztást könnyedén vette, és az erősen demokrata államban republikánus kihívója sem tudta megszorongatni. Két évvel később, az eredetileg megtartandó szenátori választáson megerősítette 2010-es eredményét, és a szavazatok több mint 70 százalékával megsemmisítette Wendy Long-t, republikánus kihívóját.

Továbbra is a Kék Kutya Koalíció tagja maradt, szenátorként azonban egyre inkább a progresszívebb és liberálisabb irányba húzódott. Ez logikus húzás, hisz a konzervatívabb kongresszusi körzetéből egy egyébként liberálisnak mondható állam porondjára került.

2010-ben Gillibrand több lényeges győzelmet is szerzett. Egyrészt sikerült hatályon kívül helyeznie a "Don't ask, don't tell" törvényt, mely megtiltotta, hogy olyan emberek legyenek tagjai a hadseregnek, amelyeknek szándékukban áll homoszexuális cselekedetet folytatni, mivel az amerikai hadsereg morálját, rendjét és fegyelmezettségét zavarná meg. Ez nem az LMBTQ katonák szolgálathoz való lehetőségét tiltotta meg, hanem nemi identitásuk felvállalását. Gillibrand egy olyan honlapot is létrehozott, amelyen leszbikus, meleg és biszexuális katonák mondják el tapasztalataikat a törvénnyel és annak következményeivel kapcsolatban. Három évvel később olyan törvénytervezetet javasolt, amely eltávolítja a szexuális zaklatókat hadseregből. Ezt egyébként Rand Paul és Ted Cruz republikánus szenátorok is támogatták, azonban nem kapott többséget, így a javaslata nem lépett hatályba.  Ugyanebben az évben volt Gillibrand az a szenátor, aki bemutatta a családi és egészségügyi biztosításról szóló törvényt, amely fizetett családi szabadságot biztosított volna.

Aktív szenátori tevékenységeivel 2014-ben bekerült a Time 100 legbefolyásosabb embert összegyűjtő listájába.

Miután 2018-as félidei választásokon újraválasztották szenátornak, bejelentette, elindul az amerikai elnökválasztáson. Kampánya legfontosabb pontjai a minimálbér 15 dollár/órára emelése, a nemek közötti bérszakadék megszüntetése, a fegyverkezési törvények szigorítása, a marihuána szövetségi szinten való legalizálása, a nők reproduktív jogainak kiszélesítése, köztük biztonságosabb és szabadabb abortusz.  Beszédeiben gyakran hangoztatta a nemek egyenjogúságát és az esélyegyenlőséget. Mindennek ellenére úgy tűnt, elveszik a tengernyi jelölt között. Elsősorban azért, mert egyáltalán nem ő volt a favorit, ez pedig támogatottságán is meglátszott. Országos szinten alig érte el az 1-2%-ot.

A kampányának mérföldköve pedig az lehetett, hogy nem tudta magát kvalifikálni a harmadik demokrata vitára. Míg a második, CNN által rendezett vitán elegendő volt 60 000 ember adománya vagy 3 (CNN által elfogadott) közvélemény-kutatáson 1%-ot elérni, hogy részt vehessen egy jelölt a vitán, addig az ABC rendezésében már 130 ezer adomány vagy 4 közvélemény-kutatáson 2% szükséges. Gillibrand erről épphogy lecsúszott, de ez elegendő volt ahhoz, hogy belássa, jobb ha szenátori tevékenységeire fókuszál tovább.

Nem Gillibrand az egyetlen mérhető jelölt, aki nem fog a nehezebb kvalifikációs feltételek miatt részt venni a harmadik vitán. Ugyanígy járt Bennet, Bullock, de Blasio, Delaney, Gabbard, Williamson és Ryan is, igaz közülük csak Gabbard, Bennet és Delaney mondható meglepetésnek. Ilyen körülmények között a következő 10 embert láthatjuk majd szeptember 12-én (az így egy napossá váló) vitán:

  • Joe Biden (Barack Obama alelnöke)
  • Cory Booker (New Jersey szenátora)
  • Pete Buttigieg (South Bend polgármestere)
  • Julian Castro (Barack Obama volt minisztere)
  • Kamala Harris (Kalifornia szenátora)
  • Amy Klobuchar (Minnesota szenátora)
  • Beto O'Rourke (Texas volt kongresszusi képviselője)
  • Bernie Sanders (Vermont szenátora)
  • Elizabeth Warren (Massachusetts szenátora)
  • Andrew Yang (üzletember)

Gillibrand kiesése nem kavarja fel az erőfeltételeket, továbbra is Joe Biden, Bernie Sanders, Kamala Harris vagy Elizabeth Warren tűnik a befutónak.

Mit szűrhetünk le a demokrata vitából?

Kedden és szerdán lezajlott a detroiti Fox Theatre-ben a CNN által rendezett második demokrata tévévita, amelyen a 20 elnök-aspiráns kétszer tízes csoportba felosztva ütköztethette érveit párttársaival. Ha a vita alatt déja vu érzésünk volt, jogosan érezzük.
shutterstock_editorial_10350580j.jpg

Nagyon megörültem, mikor megtudtam, a CNN rendezi a második demokrata vitát, mivel így a tévén keresztül is tudtam nézni, ugyanis a CNN International csatornán is sugározták a műsort. A demokrata elnökjelöltek két napon vitáztak. Az első csoport a szocialista nagyágyúra Bernie Sandersre volt kihegyezve, illetve a progresszív(liberális) szárny vezetőjére Elizabeth Warrenre. Ám közöttük nem alakult akkora parázsvita, mint a második napon a "frontrunner" Joe Biden és a Kalifornia szenátora Kamala Harris között.

Legelőször vizsgáljuk meg külön-külön a két estét. Az első napon

  • Bernie Sanders (Vermonti szenátora),
  • Elizabeth Warren (Massachusetts szenátora),
  • Pete Buttigieg (South Bend polgármestere),
  • Amy Klobuchar (Minnesota szenátora),
  • Steve Bullock (Montana szenátora),
  • Beto O'Rourke (Texas volt kongresszusi képviselője),
  • John Delaney, (Maryland volt kongresszusi képviselője),
  • Tim Ryan (Ohio kongresszusi képviselője),
  • John Hickenlooper (Colorado volt kormányzója)
  • és Marianne Williamson (író)

csapott össze.

Úgy érzem, Bernie Sanders reakciójából hatalmas mém fog készülni. A vita első blokkjában - ami az egészségügyről szólt - megvádolták, hogy nincs tisztában a Medicare  For All terv részleteivel, míg erre higgadtan úgy reagált:

"Már hogyne tudnám, hisz én írtam az átkozott törvényt".

Itt egy pillanat erejéig érdemes megjegyezni, hogy a demokraták közt megosztottság van a Medicare For All ötlet közt, ez mindkét vitán előjött.

A vita során szóba került a bevándorlás kérdése, melyben Sanders a 2016-os véleményénél is szélsőségesebb álláspontot képvisel. Szerinte minden bevándorlónak járjon ingyenes egészségügyi és felsőoktatás, és elnökként tenni fog azért, hogy ne csak a bevándorlóknak, hanem minden egyes amerikai polgár költségmentes tudjon hozzájutni ezekhez a szolgáltatásokhoz. Úgy véli,

az univerzális egészségügynek emberi jognak kell lennie.

Sanders (és Warren) legnagyobb ellenfele vitán talán a debütáló Steve Bullock volt, aki teljes mértékben elítéli a két esélyes vetélytársa liberális nézeteit, sőt ő még a fegyvertartásban is mérsékeltebb álláspontot képvisel, mint pártja többi jelöltje. Bullock Montánából jön, ami egy erősen republikánus állam, így valószínűleg a mérsékelt álláspont a fegyvertartás terén politikai óvatosságnak tudható be (mellesleg elmondta, ő is egy fegyvertulajdonos, mint sok más amerikai polgár).

Nagy reményeket fűztem Amy Klobucharhoz is, ám úgy érzem, ezen a vitán mintha kissé elaludt volna. Ezzel nem vagyok egyedül, a CNN politikai elemzője a vita után nem tudott egy momentumot sem felhozni a javára. Szintén langyos volt Beto O'Rourke is, aki elől a prímet mindenképp John Delaney vitte el. Delaney páros lábbal szállt bele Elizabeth Warrenbe, aki szerinte túl sokat ígér, és teljesen elrugaszkodott a földtől. "Tündérmesék csap Trumpot segítik" - mondta. Szerinte, a radikális ígéretek a független szavazókat Trump karjába lökik. Ehhez csatlakozott Klobuchar is, akinek "merész elképzeleséi vannak, de a valóság talaján állnak". Warren azonban nem hagyta annyiban a dolgot:

"Nem értem, miért indul el bárki elnöknek azért, hogy arról beszéljen, amit nem tudunk megtenni, azért nem is kell harcolni" - mondta.

Mindennek ellenére az első vitán nem volt komolyabb összetűzés. A kétórás műsorban a legkevesebbet John Hickenlooper szerepelt, ő csak 8 perc 37 másodpercig beszélt. Őt egy kicsivel megelőzi Marianne Williamson, aki húsz másodperccel kapott több szót. A legaktívabb Elizabeth Warren volt, ő 18 perc 11 másodpercen keresztül volt rivaldafényben. Őt követi Bernie Sanders a maga 17 perc 31 másodpercével. A többiek nagyjából és 9 és 14 perc közt szóltak bele a vitába.

ap_19212072220732.jpg

Bernie Sanders és Elizabeth Warren

A második nap izgalmasabbnak ígérkezett (és izgalmasabb is lett), mint az első, mivel az előző alkalommal rendezett vitában egymásnak szálló Joe Biden és Kamala Harris ismét összekerült. Mellettük szerepelt

  • Cory Booker New Jersey szenátora,
  • Kirsten Gillibrand New York állam szenátora,
  • Jay Inslee Washington állam kormányzója,
  • Tulsi Gabbard Hawaii kongresszusi képviselője,
  • Michael Bennett Colorado szenátora,
  • Julian Castro Obama közlekedés iminisztere,
  • Bill de Blasio New York város polgármestere és
  • Andrew Yang vállalkozó.

Tippeljenek, hány mondat után kapott össze Biden és Harris? Már kézfogás után. Biden azzal köszöntette a szenátorasszonyt, hogy

"óvatosan bánj velem, kölyök".

Harris kampánycsapatának nem kellett több, még a vita alatt reagáltak a mondatra. Elfogadhatatlannak tartják, hogy Biden legyerekezte az ellenfelét. A második napon lényegében ugyanazokon a blokkokon mentek keresztül, mint az elsőn, ám azzal a különbséggel, hogy minden blokkban Obama volt alelnöke össztűz célpontja lett. Amikor az egészségügyről esett szó, a Medicare For All terv elutasítása miatt kritizálták, ő pedig csakis az Obamacare-ral védekezett. A bevándorlás terén Obama menekültpolitikájával mentek neki, amely Bill de Blasio szerint helytelen deportálásokhoz vezetett, és Biden alelnökként semmit nem tett ez ellen.  Az afroamerikai lakosokról szóló blokkban pedig ismét előkerült az előző vita slágertémája, hogy Biden 1970-ben helyesnek találta a szegregációt. Harris szerint, az "alelnök még mindig nem ismeri el, hogy hibázott". Cory Booker eközben azt firtatta, hogy

"azokat a problémákat, amelyeknek Biden a megoldásait sürgeti, azokat épp ő okozta".

Nos, várható volt, hogy az Obama-adminisztráció összes hibáját Biden fejére kenik, de ne feledjük, a demokratáknak egészen eddig semmi bajuk nem volt Obamával.

Azért is említettem, a déja vu érzést, mert az első vitán szintén minden oldalról támadták Bident, aki most ugyan jobban állta az ütéseket, mégis bokszzsákként üzemelt. Ezzel szemben Warren, Sanders és Buttigieg gondtalanul mondta a magáét. Az első vita lényegében a víziók ütköztetéséről szólt, addig a második Biden szapulásáról (és mellesleg a víziók ütköztetéséről).

Ebből következik az, hogy Biden rengeteg szerepelt, hisz minden vádra  igyekezett reagálni. Ő 21 percet beszélt, míg Kamala Harris 17-et.  A legkevesebbszer Andrew Yang szólalt meg, csak 8 percen keresztül.

https_cdn_cnn_com_cnnnext_dam_assets_190731210241-32-cnn-debtroit-debate-0731.jpg

Cory Booker, Joe Biden és Kamala Harris

Az biztos, hogy mindkét napon rengetegszer előjött Donald Trump, akit összesen 161 alkalommal említettek meg. Legtöbbször Michael Bennett, ő tizenkétszer, úgy hogy 10 percet beszélt, tehát percenkét kb. egyszer megemlítette Trumpot. Bennett-et követi Biden és Warren, ők 11-szer beszéltek róla, habár ők szerepeltek a legtöbbet.

Összefoglalva elmondható, hogy legjobban az első napon vitázók tudták átadni üzeneteiket, különösen Warren és Sanders, akik remekül lereagálták az ellenük érkező vádakat, ellenérvéket. Az abszolút vesztes pedig Joe Biden, aki ismét lebőgött a vitán, tétovának és gyengének mutatkozott, aki folyamatosan kitérő válaszokat adott és nem volt világos üzenete a választók felé. Ez valószínűleg a vita utáni közvélemény-kutatásokon is erősen meg fog látszódni, míg Warren, Sanders, Buttigieg és Booker növekedésre számíthat.

New York Times pedig Kirsten Gillibrandnek adta az est(ek) idézetét. Arra kérdésre, hogy mit tenne elsőként elnökként azt felelte,

kifertőtleníteném az Ovális Irodát.

Ezután természetesen komolyan válaszolt a kérdésre. 

A cikkben felhasznált számadatok elérhetőek a CNN oldalán. Az első napé itt, a másodiké itt. Szerintem érdemes rájuk pillantani. A legvégén pedig érdekességként megjegyzem, 12 év óta ez volt az első demokrata CNN által rendezett elnökválasztási vita, amelyen Hillary Clinton nem szerepelt.

democratic-debates.jpg

Hillary Clinton és Bernie Sanders a 2016-os CNN vitán. Akkor a csatorna három ilyen eseményt szervezett

Ami pedig a nézettséget érinti, jóval elmaradt az NBC által rendezett műsortól, amelynek első napját 24 millióan, a másodikét pedig 27 millióan követték. CNN-nek be kell érnie 11, illetve 13 millió nézővel.

6 ok, amiért Obama legyőzte Clintont

Nem tudom van-e olyan az olvasók közt, aki emlékszik még a 2008-as demokrata előválasztásra. Főképp az idősebbekre gondolok. Ha ma megnézzük az Egyesült Államok politikai légkörét, azt hihetjük, Barack Obama és Hillary Clinton mindig is jó barátok voltak. Az igazság viszont az, hogy egykoron ádáz politikai ellenfelekként küzdöttek egymás ellen.

ap_16210136850636_0.jpg

A 2008-as demokrata előválasztás végeredménye ismert. Barack Obama lett a Demokrata Párt elnökjelöltje, ezzel az első fekete elnökjelölt, később pedig a hazája első fekete elnöke. 2008-ban mindenképp történelmet írtak volna a demokraták, akár Obamát választják, akár Clintont, hisz utóbbi az első női elnökjelölt lett volna, esetleg John McCaint is legyőzve az első női elnök. Ez nem következett be, habár az előválasztáson leadott szavazatok alapján Hillaryre voksoltak többen. Obama viszont több delegáltat gyűjtött, így ő lett a jelölt.

Kár lenne elbagatellizálni Obama sikerét, hisz 2008-ban kezdettől fogva Hillary Clinton volt a befutó, mégis tudott valamit nyújtani, amivel felülmúlta a "Clinton-gépezetet".

1) Az iraki háború

Az első oka Obama sikerének Clinton magatartása volt az iraki háborúval. Obama Illinois szenátora volt, míg Clinton New York államé, előbbi pedig nyíltan ellenezte a háborút, míg Clinton meg is szavazta. A republikánus szimpatizánsok körében kifejezetten népszerűnek volt mondható az iraki háború, míg a demokraták szívből gyűlölték a beavatkozást. Clintonnak pedig kezdettől fogva tisztáznia kellett, miért szavazott mellette.

Elismerte, hogy

hiba volt az iraki háború támogatása, és a jelenlegi következményeket ismerve, biztosan nem szavazná meg újra.

Ez a hozzáállás viszont kevésbé volt meggyőző, mint Obama kezdettől fogva ismert iraki háborúellenessége.

A Gallup 2007-ben készített felméréséből kiderül, a demokraták közel 80 százaléka elítélte a Bush-adminisztráció beavatkozását Irakban, míg ez az arány a függetleneknél kicsivel több mint 60 százalék, a republikánusoknál viszont csupán 20 százalék volt.

2) Frontjelölt támogatottsága

Hillary Clinton 2003 óta potenciális elnökjelölt volt, azonban 2004-ben nem indult el. Mindenesetre mióta 2007. január 20-án bejelentette, hogy részt vesz a megmérettetésen 2008-ban, ő volt a választás elsőszámú esélyese. Az USA-ban ilyenkor frontrunner-nek nevezik. Támogatottságát összehasonlítva a korábbi évek frontrunnerjeivel, kiderül, nem olyan mértékben volt frontrunner, mint Al Gore 8 évvel ezelőtt vagy férje, Bill Clinton 1992-ben. A maga 45 százalékával közel 20 ponttal elmarad tőlük, igaz a korábbi John Kerryt ugyanennyivel megugrotta.

3) Kampánytámogatás

Obama Iowában elért remek eredménye után a nagy befektetőkön át a hétköznapi kisemberekig többen kezdtek adományozni neki. Ez azt jelentette, hogy Hillary 107 millió dolláros büdzséjét Szuper Keddre úton is érte. Ha Obama kevesebb pénzt gyűjtött volna, lehet kevesebb kampányanyagot tudott volna terjeszteni, ezzel csökkentve esélyeit a jelöltség elnyerésére.

4) Ismételten Iowa

Lassan hagyománnyá válik, hogy mind a republikánus előválasztáson mind a demokrata előválasztáson Iowa az első állomás (ez 2020-ban is így lesz). Iowában ezért minden jelöltnek sokat kell kampányolni, mivel ez az első mérkőzés. Iowa egyébként is fontos állam. Habár csak hat elektor, továbbra is billegő állam a két nagypárt közt (mondjuk 2016-ban Trump könnyen behúzta).

Iowa kemény küzdelemnek ígérkezett a jelöltek közt. Akkor még versenyben volt John Edwards, a 2004-es előválasztás egyik esélyese, aki John Kerrytől kapott ki.  A legtöbb felmérés Clintonnak adta az államot, ám nagy meglepetésre csak harmadik lett John Edwards mögött, míg Obama a vártnál nagyobb arányban győzött. Ez helyzet teljesen felborította a papírformát.

clinton08.jpg

5) Obama győzelme a kisebb és fekete államokban

Ennél a pontnál érdemes elmagyarázni, hogy tudott Clinton több szavazatott, de kevesebb delegáltat szerezni, mint ellenfele. Obama a kicsi államokban, ahol csak 200 ezren szavaztak, nagyobb arányban nyerte meg, mint Clinton a négy legnagyobb államot, ezzel sokkal több delegáltat kapott ezekben a kisállamokban, mint Clinton. Ezzel szemben Hillary behúzta a négy legtöbb lakossal rendelkező államot (Kalifornia, Texas, New York és Florida), ahol köztük a különbség akár félmillió szavazat is lehetett, delegáltak arányában a különbség mégsem volt akkor mértékű, mint az Obama által megnyert kisállamokban, ahol Clintonnak be kellett érnie 3-4 delegálttal.

Másrészt Obama sorra hozta a fekete "deep south" államokat, köztük Georgiát és Észak-Karolinát is, amelyek 102, illetve 134 delegálttal rendelkeznek. Mindkettő 60-40 arányban Obamára szavazott. Természetesen általánosságban elmondható, hogy többségében a fekete szavazók Obamát támogatták, a fekete szavazók nélkül pedig lehetetlen demokrata előválasztást nyerni. Bernie Sandersnek 2016-ban a fekete szavazókkal volt gondja, és 20 százalékokat ért el a fekete államokban, ez pedig legalább akkora baj volt neki 2016-ban, mint Clintonnak 2008-ban.

6) Obama nagyobb fegyvertény volt McCain ellen

Pontosan a fekete szavazók miatt Obama biztosan keményebb ellenfele volt McCainnek, mint amekkora Clinton lett volna, mivel a fekete kulcsállamok billegtek volna közte és McCain között, addig Obamánál ez nem volt kérdés. A felmérések alapján mindegy, hogy Obama vagy Clinton lett volna az elnökjelölt, mindkettőjük jóval népszerűbb, mint a republikánus veterán.

Clinton hátráltatta a szexizmus is, amellyel Obamának nem kellett szembenéznie. A sajtó rengeteget foglalkozott a frizurájával (ez akkor is divat volt, mikor külügyminiszterként megnövesztette), ruháival, illetve kezdetben betámadták, hogy igazából nem is ő indul, hanem a férje… harmadjára…  Bill Clinton kezdetben ugyanis aktívan kivette a részét felesége kampányában. Ebből tanulva, 2016-ban Billt gyakorlatilag eltűntették. Ez persze túlzás, de korántsem kapott akkora fényt, mint 2008-ban. Míg 1992-ben működött a "Vote for him, take both" metódus, 2008-ban a "Vote for her, take both" szóba se jöhetett, hisz Hillary "nem lehet önálló jelölt, mivel Bill bábja".

A vitákon Hillary és Obama között komoly szóváltások alakultak ki, amelyekbe nem nagyon tudott Edwards beleszólni, ezért került ki a képből.  Egyik legemlékezetesebb pillanat, azonban nem egy vitán, hanem Clinton egyik sajtótájékoztatóján alakult ki, mikor kiakadt Obamára az őt lejárató kamu szórólapjai miatt. "Shame on you" - "szégyelld magad", jelentette ki Hillary.

Június 3-án zajlott le az utolsó államokban (Montánában és Dél-Dakotában) az előválasztás, és rá pár nappal később Clinton teljes erővel beállt Obama mögé, és kampánystábjával mindent megtettek, hogy megválasszák az Egyesült Államok első fekete elnökét. Obama - mondhatni - nem felejtette el a segítséget, és a külügyminiszteri posztot ajánlotta fel ellenfelének.

Park Ridge-től Washingtonig

Hillary Rodham Clinton az Amerikai Egyesült Államokban sokszor volt első valamiben. Az emberek leginkább úgy gondolnak rá, mint a nő, aki 2016-ban nem lett elnök. Hogy jobban megismerjük őt, össze próbáltam gyűjteni életének legfontosabb momentumait képekben.
hillary-clinton-nyc-2016.jpg

1947: Hillary Diane Rodham világra jön Hugh Rodham és Dorothy Howell gyermekeként. A családban Hillary volt az első gyermek, rajta kívül még két testvére született, Hugh és Tony. Tony idén júniusban hunyt el. Gyermekként a Chicagóban, Park Ridge kertvárosban lakott.

born-october-26-1947-hillary-diane-rodham-clinton-grew-up-in-park-ridge-illinois-an-upper-middle-class-chicago-suburb-with-tree-lined-streets-shopping-centers-and-church-spires-dotting-the-skyline.jpg

1965: Hillary Rodham elkezdi tanulmányait a Wellesley College-ban Massachussetts államban. Ekkor már a Lánycserkészet tagja volt. A Maine East High School alatt a helyi republikánus diákszervezetben tevékenykedett, majd a Wellesley College-ban teljesen eltávolodott apja és a republikánusok konzervatív értékeitől.

maxresdefault.jpg

1969: 1969-ben végzett a Wellesley College-ban, ahol abban az évben az iskola tanévzáróján beszédet mondott. Ezzel ő lett az első diák a Wellesleyben, aki tanévzárón szólalt fel.

3569bc94-51ed-4c50-ae12-98a42e09c042.jpg

1969-1973 között jár a Yale jogi egyetemére. Többek közt azért választotta a Yale-t, mert mikor a Harvard jogi karára felvételizett, egy ott tanító professzor azt mondta neki,

nincs több nőre szükség a Harvardon.

Az egyetemen megismerkedett az arkansasi Bill Clintonnal, akivel legelőször az iskola könyvtárában találkozott. Az első lépést nem Bill, hanem Hillary tette meg.

bill_hillary_rect.jpg

1975: Hillary Rodham és William Jefferson Clinton összeházasodnak. Hillary a Clinton vezetéknevet csak később vette fel. Ekkor a házaspár már Arkansasban lakott.

7981972-3x2-940x627.jpg

1978: Bill Clinton megnyeri az arkansasi kormányzóválasztást, ezzel Hillary az állam first ladyje lesz.

1980: Ez az év egyben öröm, és szomorúság is volt számukra. Chelsea Clinton ebben az évben jön világra, míg Bill Clinton elveszti az újraválasztást Arkansasban. Ekkor már Hillary a Rose Law Firm egyetlen teljes állású női tagja.

01_60.jpg

1982: Bill Clinton újra Arkansas kormányzója lesz. Az ezután következő közel tíz évben Hillary főképp a privátszektorban tevékenykedett, ám az Arkansasi Oktatási Bizottság-ban is elnökölt.

1992: Bill Clinton megnyeri az elnökválasztást, ezzel Hillary Clinton lett Egyesült Államok first ladyje. A kampányban aktívan kivette a részét, olyannyira, hogy elterjedt a "Vote for him, take both" szlogen is a demokrata körökben. Ő lett az első first lady, akinek irodája volt a nyugati szárnyban, továbbá ő vezette az egészségügyi reformtervet a Clinton-adminisztráció alatt, ám ezt a republikánus többségű kongresszus leszavazta, többek közt azért, mert first lady nem tölthet be ehhez fogató pozíciót az amerikai kormányban.

hqdefault.jpg

1995: Hillary Clinton beszédet mond az ENSZ Nőkonferencián. Beszédében elhangzik a 21. század (amerikai) feminizmusának egyik jelszava, mely magyarul annyit tesz,

a nőjogok emberi jogok, az emberi jogok pedig nőjogok egyszer és mindenkorra.

maxresdefault_1.jpg

1996: Bill Clintont újraválasztják, míg Hillary Clinton kiadja első könyvét az It Takes a Village-t, amely kisgyermekeknek szóló tanulságos történeteket tartalmaz.

bill-clinton-inauguration.jpg

1998: Ebben az évben tör ki a Monica Lewisnky botrány, amely nagy port kavart az amerikai közvéleményben, mint a Clinton családban. Hillary Élő Történelem című memoárjában leírja, nagyon rosszul eset neki, mikor a férje hazudott neki mind az amerikaiaknak, mind neki az esetről. Később megbocsátott, ám - szintén a könyvből kiderül - mindezt egy-két hónap külön eltöltött időszak után tette meg. 

rtrhi38-1024x694.jpg

2000: Clintonék a Fehér Házból Chappaquába, New York államba költöznek. Az állam szenátorválasztásán Hillary is elindult. Mind az előválasztást, mind a novemberben tartott fordulót megnyerte, ezzel

ő lett New York állam első női szenátora.

920x920.jpg

2006: Hillary Clintont újraválasztják. Mindenképp sikeres szenátorként beszélhetünk róla, ugyanis szenátorként segített kiterjeszteni a Tricare támogatást, továbbá 20 milliárd dollárt biztosított New York városnak 2001. szeptember 11-én elkövetett terrortámadás után.

2008: Hillary Clinton először indul el az amerikai elnökválasztáson. Szoros versenyben ugyan, de alulmaradt Barack Obamával szemben a háztáji előválasztáson, annak ellenére, hogy

300 ezer szavazattal többet szerzett, mint fekete ellenfele. Clinton ezután az ország külügyminisztere lett.

obama_hillary_clinton_2008_ap_img.jpg

2013: Ebben az évben köszön le a külügyminiszteri posztról. A külügyminiszterek közt ő utazott a legtöbbet, több mint egy millió mérföldet, továbbá sikerei közt tudható Osama Bin Laden eltávolítása posztjáról, illetve Izrael és a Közel-Kelet békítése. Utóbbit utódja John Kerry azonnal felrúgta. Külügyminisztersége után lányával Chelsea Clintonnal csatlakozott Billhez és hárman viszik tovább Clinton Alapítványt.

160928-clinton-secretary-of-state-feature.jpg

2014 és 2016: A Clintonék nagyszülők lesznek. 2019 elején jelentette be Chelsea, hogy harmadik gyermekével várandós, így az unokák száma háromra fog növekedni.

2015: Hillary Clinton bejelenti, ismét elindul az elnökválasztáson.

061315_clinton_rally2_ap1.jpg

2016 június 5: 

Hillary megnyeri a demokrata elnökválasztást, ezzel ő lesz az Egyesült Államok első női elnökjelöltje.

Ezt teljesítményt kicsinyítve hozzák fel utálói Jill Stein zöldpárti jelöltet, ám a nagyvonalban kétpártrendszeri USA-ban nem tekinthető számottevő erőnek sem a zöldek sem a libertáriánusok. Jill Stein olyan egy kicsit, mint Magyarországon a kamupártok...

hillary-clinton.jpg

2016: Donald Trump több elektort gyűjtve lesz az Egyesült Államok elnöke.

Hillary három millió szavazattal többet szerzett, mint Trump, Clintonra leadott szavazatok pedig a második legnagyobb szavazatszámot jelentik az USA történetében.

clinton_concession.jpg

2018-'19: Clintonék elindítják az An Evening with the Clintons nevű turnét, mellyel közösen látogattak meg több nagyvárost. Hillary a 2016-os választás után megalapította az Onward Together nevű szervezetet, mely a Demokrata Párt értékeit népszerűsíti, és segíti a demokrata jelöltek kampányát a házba vagy épp a szenátusba.

5cb0f554240000ab00067e1a.jpeg

Életkép a demokrata előválasztásról

A magyar sajtóban csak néhol jelenik meg egy-egy írás az amerikai demokrata elnökválasztásról, noha a tét, hogy ki lesz Donald Trump 2020-as kihívója.
primaries_lead_jan28_0.jpg

Kezdjük a legelején. Miért is jelentette közel harminc demokrata, hogy elindul az elnökválasztáson? Nos, egyrészt azért, mert Trump verhető, másrészt, hogy az emberek megismerjék őket. Utóbbit követte Eric Swalwell is, Kalifornia 15-ös kongresszusi körzet képviselője, akinek teljesítménye nem több, minthogy kétszer beszólt az első demokrata vitán Joe Bidennek. Nagyjából két hónapig volt versenyben, mindez elegendő volt ahhoz, hogy a sajtó pár napig szélesebb körben vele foglalkozzon. Aztán visszalépett.

A Swalwell-eset több jelöltnél is megfigyelhető. Ott van például Wayne Messam (Miramar polgármestere), aki a városán kívül ismeretlen, Seth Moulton Massachusetts hatodik kongresszusi körzetének képviselője, aki még saját körzetében sem számíthat túl sok szavazatra, az állam szenátora, egyben az előválasztás egyik esélyese Elizabeth Warren miatt. Rajtuk kívül pedig még számos országszerte ismeretlen jelölt ütötte fel a fejét (egy random milliárdos, egy író, egy normál aktivista), azonban be kell vallani, ők nyújtanak frissességet a versenynek. Az USA politikai elitjének átlagéletkora bőven hatvan fölé csúszott, a mostani mezőnyben viszont a legfiatalabb induló 37 éves, a legidősebb 89. Előbbi Pete Buttigieg South Bend polgármestere, egyben az egyetlen (nyíltan) homoszexuális, aki 2020-ban elnök akar lenni. Buttigieg egyáltalán nem mondható átlagos amerikainak. Fiatalkorában több nyelvet is elsajátított: spanyolt, olaszt, arabot, máltait, franciát, sőt még norvégul is megtanult, csak azért, hogy norvégul tudjon könyvet olvasni. Higgadt, megfontolt szónoklataival a mérhetetlen kategóriából a 3-4%-os jelöltekhez ugrott.

untitled-design-2-1.jpg

Pete Buttigieg

A legidősebb jelölt Mike Gravel, aki talán kicsit Horváth Csabához hasonlítható. A 89 éves férfi Alaszka egykori szenátora, ám karrierje ennél jóval összetettebb. A nagypolitikába 1965-ben ugrott be, amikor ugyanis Alaszka kongresszusi képviselője lett, négy évvel később pedig a legészakibb állam szenátora. 1972-ben McGovern őt választotta alelnökjelöltjének, ám az elnökválasztáson Nixon tarolt, így Gravel egészen 1981-ig Alaszka szenátora maradt, majd nyugdíjba ment. A visszavonulás csak ideiglenes volt, mivel 2008-ban bejelentette a "hatalmas" visszatérést, és elindult az elnökválasztáson. Röviden és tömören mondva, senki nem volt rá kíváncsi Barack Obama és Hillary Clinton mellett, ezért inkább a Libertáriánus (amerikai mértékben) törpepárt előválasztásán indult el, ám azon is elbukott. Most a közvélemény-kutatások a mérhetetlen kategóriába sorolják. Akkor miért beszélünk róla? Egészen egyszerűen azért, mert egy troll. Kampányrendezvényt (anyagi okok miatt) nem rendez, kampánycsapatának nagy része alig töltötte be a 18-at, és mozgósítása kimerül az Instagramon való mémposztolgatásban. Nem teljesen ilyen kampányolást várna az ember egy 89 éves embertől. Legalább olyan mint Horváth Csaba, sosem adja fel…

Megannyi szenátor és kormányzó

Sok jelöltetnek már százalékban mérhető a támogatottsága, ugyanakkor ez sosem több, mint 1-2 százalék. Ennek az az oka, hogy nagyon sok olyan szenátor és kormányzó van versenyben, akik csak a saját államukban népszerűek és ismertek. Ilyen Michael Bennett is Colorado szenátora, Steve Bullock Montana kormányzója, Kirsten Gillibrand New York állam szenátora, John Hickenlooper Colorado volt kormányzója és Jay Inslee Washington állam kormányzója. Közülük egyedül Bullock, aki kiemelendő, ő ugyanis egy (erősen) republikánus államban volt képes győzni a 2012-es kormányzóválasztáson, azóta pedig újra is választották. A Morning Consult felmérése ennek ellenére azt mutatja, hogy Montánában Biden, Sanders és Warren is megelőzi.

Ezeknek  jelölteknek korlátozott a megjelenési lehetőségük, mivel a támogatóknak nem jelentenek potenciális befektetést. A kisadományokból pedig nem tudnak nagy kampányt tolni. Ők azok, akik esetleg az első államban, ahol előválasztást tartanak (Iowa) még rajta lesznek a szavazólapon, majd aztán vissza kényszerülnek lépni.

Mivel az előbb felvetődtek az anyagiak, érdemes pár szót szólni az eddig összegyűjtött pénzről. Egyelőre nem minden jelöltnek nyilvános a kampányfinanszírozása, köztük Joe Bidennek sem, aki valószínűleg nagyobb keretből fog gazdálkodni, mint a többiek. Meglepő, hogy a korábban említett meleg polgármester, Pete Buttigieg az, aki legtöbb kampánytámogatást szerezte eddig. 25 millió dollárt, amelynek 64 százaléka 200 dollárnál kisebb adományból tevődik össze. Bernie Sanders 20 millió dollárt gyűjtött, amelynek 80%-a származik kisembertől, ez az arány nála a legmagasabb, ám Elizabeth Warren is jól áll ebben, nála ez a szám 71%. A harmadik legnagyobb keret Kamala Harris rendelkezésére áll, épphogy elmarad Sanders 20 milliós összegétől. Érdekesség, hogy az 1-2%-os Kirsten Gillibrand 16 millió dollárt gyűjtött, amely csak 1 millióval kevesebb, mint az előválasztás egyik nagy esélyese Elizabeth Warren összege. Ezek a számok természetesen napról napra változnak. A 2016-os előválasztáson Bernie Sanders 220 millió dollárt költött, nyolccal többet, mint Hillary Clinton. Láthatjuk, hogy az a szám közel tízszerese a jelenlegi kereténél.

A nők szárnyalása

Soha ennyi nő nem indult elnöknek, mint idén. Közülük ráadásul kettőnek nagy esélye van, hogy elnyeri a jelöltséget (Elizabeth Warren és Kamala Harris), egyikük a középmezőnyt erősíti (Amy Klobuchar), Gillibrand sajnos nem tud áttörést produkálni, Tulsi Gabbard és Marianne Williamson pedig az esélytelenek nyugalmával vág bele a derbibe.

2008-ban Hillary Clinton azt mondta,

ha 50 nőt fel tudtunk küldeni az űrbe, egy napon egyet a Fehér Házba is tudunk küldeni.

Ehhez pedig egyre közelebb kerülünk. Az első nő, aki elindult az elnökválasztáson Shirley Chisholm volt. Ez 1972-ben történt, ám nem kapott túl sok szavazatot. Aztán 2008-ban nagyon szoros előválasztási versenyen Hillary Clinton végül alulmaradt Barack Obamával szemben, aki ugyan háromszázezer szavazattal kevesebbet kapott, mint női ellenfele. Hillary Clinton 2016-ban visszatért, amikor megsemmisítő győzelmet mért Bernie Sandersre (4 millió szavazattal szerzett Clinton többet), a lendület pedig nem csappant meg, Clinton Trumpot is legyőzte három millió szavazattal, az elektori rendszernek köszönhetően viszont végül Trump lett az elnök. Lényeg a lényeg, 1972 óta egyre közelebb jutunk az első női amerikai elnökhöz, ráadásul az esélyes női pályázót már nem Hillary Clintonnak hívják.

hillary-clinton-popular-vote-donald-trump-russia-2016-map-electors-cook-report.jpg

Hillary Rodham Clinton

Warren népszerűsége egyáltalán nem meglepő, ő már 2016-ban is fontolgatta, hogy elindul az elnökválasztáson, végül nem tette, helyette Clintont támogatta. Kamala Harrist ellenben a lendület viszi előre. 2016-ban megnyerte a kaliforniai szenátorválasztást, és latinóként nagy népszerűségnek örvend a spanyol ajkú lakosság körében.

Az első teszten mindketten jelesen vizsgáztak. A nemrég Miamiban rendezett előválasztási vitán mind Warren mind Harris jól teljesített, sőt Harris erősen beleszállt Joe Bidenbe, akinek szereplése lehangoló volt. Semmitmondó válaszok, nulla vízió, érdektelenség és csupa Trump ellenes duma felkészületlennek mutatja Barack Obama alelnökét. Biden ennek ellenére töretlen, a neve - mint elnökjelölt - már 2016-ban is felmerült, azonban fia, Theo halála alaposan megviselte őt.

Vissza Warrenre és Harrisre. Nehéz megmondani, hogy ki a népszerűbb, támogatottságuk viszont tartósan 15% fölé csúszott. Harris az erősen spanyol ajkú államokban nagyon népszerű, mint például Arizona, Colorado, Kalifornia vagy épp Nevada, míg Warren az északibb, progresszívebb államokban áll a lista élén. Warren Bernie Sandersre is veszélyes lehet. Sanders 2016-ban a szavazatok 44%-át kapta, azóta egy 20%-os mélyrepülést produkált. Ennek egyik oka, hogy azok a demokraták, akik nem kedvelték anno Hillary Clintont, csak rá tudtak voksolni (kezdetben még Martin O'Malleyre is), a másik ok Warrenre tehető. Bernie Sanders a baloldali populizmus egyik vezetője, erősen szocialista üzeneteivel pedig még a demokraták közt is a baloldal szélére sodorja őt az Egyesült Államokban. Ezzel szemben Warren progresszív-liberálisnak mondható, ezáltal jóval mérsékeltebb, mint Sanders, így hidat képezhet a progresszív szavazók és a liberálisok között. Erre Sanders 2016-ban nem volt képes, a mostani mezőnyben pedig pláne nem.

pjimage-23-1.jpg

Kamala Harris és Elizabeth Warren

Mit mutatnak a felmérések?

A demokrata viták előtt Joe Biden töretlenül állt a felmérések élén, de mivel a vitán erősen leszerepelt, támogatottsága is megcsappant. A Morning Consult július eleji mérése alapján Biden épphogy megugorja a 30%-ot, míg a CNN felmérésn csak 22%-on áll. Mindenesetre a korábbi kutatások alapján ez 10%-os zuhanás. A viták után Harris és Warren tudta ugyanennyivel megnövelni a támogatottságát, ez azt jelenti, hogy Harris 15 és 21% közé van mérve, míg Warren 15 és 22 közt mozog. A negyedik helyre tartósan lecsúszott Bernie Sanders, aki nagyjából 13 és 20 százalék közé tehető. Utánuk váltakozó sorrendben jön Pete Buttigieg, Cory Booker, Amy Klobcuhar és Beto O'Rourke.

Mi helyzet a kongresszusban?

Ugyan elég korai a 2020-as kongresszusi választásokról beszélni, ám ez legalább olyan fontos, mint az elnökválasztás. 2018-ban a republikánusok a Watergate botrány óta a legkevesebb szavazatot kapták, ezzel el is veszítették a házat, ám a szenátust a számukra kedvező leosztás miatt, meg tudták tartani. Most ismét a szenátus a kérdés. A felméréseket böngészve és interaktív térképeket kitöltve véleményem szerint a republikánusok meg tudják őrizni többségüket. Egyrészt 2014-ben Alabama meglepetéssel egy demokratát választott meg, ezt a republikánusok minden kutatás szerint visszaszerzik. A többi kérdés Coloradoban, Arizonában, Maineben és Észak-Karolinában keresendők, ahol mindenütt republikánus szenátor van. Tegyük fel a demokraták egy nagyon jó kampánnyal mindegyiket elhozzák, akkor is szükségük van még egy államra, hogy meglegyen a szenátusi többség, különben 51-49 arányban a republikánusoké a törvényhozás felsőháza. Georgia és Iowa valószínűleg republikánus marad, a demokratáknak viszont mindenképp el kell rabolniuk az egyiket, hogy 50-50 arányban a demokrata alelnök jelentse a többséget (ha olyan lesz). A másik opció, visszahozzák a sírból Alabamát.

Vissza egy gondolat erejéig az előválasztáshoz… Ne feledjük, Iowa február elején lesz, addig rengeteg idő van hátra, továbbá az előválasztás majdnem egy fél éves procedúra, ki tudja mik derülnek ki addig a jelöltekről…

Bernie Sanderst nem érdekli Hillary Clinton

A függetlenként politizáló, szocialista Bernie Sanders vermonti szenátor is bekapcsolódott a 2020-as demokrata előválasztásba, így már majdnem egy tucatnyi demokrata próbálná meg legyőzni 2020. november 3-án Donald Trumpot. A világnak érdemes lenne jobban koncentrálnia az előválasztásra, hisz aki ezt megnyeri, valószínűleg Trumpot is legyőzi.

download-23.jpg

Már egész hosszú lista (de még mindig nem teljes), amin a demokrata elnökjelöltek szerepelnek:

  1. Cory Booker (New Jersey szenátora, latino származású)
  2. Pete Buttigieg (a legfiatalabb elnökaspiráns, az első homoszexuális elnökjelölt)
  3. Julian Castro (Obama volt minisztere)
  4. John Delaney (Maryland egyik képviselője a házban)
  5. Tulsi Gabbard (Hawaii egyik képviselőnője a házban)
  6. Kirsten Gillibrand (New York szenátorasszonya)
  7. Kamala Harris (California szenátorasszonya)
  8. Jay Inslee (Washington állam kormányzója)
  9. Amy Klobuchar (Minnesota szenátorasszonya)
  10. Elizabeth Warren (Massechusets szenátorasszonya)

Próbáltam valahogy hangsúlyozni, hogy egyre több nő és latino származású akar elnök lenni, ez pedig pozitív változás az USA-ban. A hosszú listából természetesen sokan visszafognak lépni, akár az iowai caucus előtt is. A legesélyesebb a párt jelölésének elnyerésére Sanders, Harris, Booker, Warren, Klobuchar és Gillibrand, a többiek nem képviselnek számottevő erőt. Viszont ne feledjük, a demokrata szavazók nagyágyúja Joe Biden még nem jelentkezett be a versenybe, azonban jelenleg ő vezeti a közvéleménykutatásokat.

Sanders a kampányát egyből a régi sérelmek felemlegetésével kezdte. A The View című politikai műsorban finoman megfogalmazta, magasról tesz Hillary Clintonra és kedvelőire. Elizabeth Warren és Amy Klobuchar is Hillary Clintonhoz fordult tanácsokért, és Clintonék bázisa nélkül megnyerhetetlen a demokrata előválasztás. Hogy miért? Bill Clinton továbbra is az egyik legjobban elismert, legjobban kedvelt volt amerikai elnök, míg Hillary Clinton négy millió szavazattal verte meg Bernie Sanderst az előválasztáson, sőt Donald Trumpot három millió szavazattal. Sanders pontosan ezt a csoportot hergeli fel. Mikor bejelentette indulását az elnökválasztáson a Twitteren két hashtag robbant föl: #FeeltheBern és a #NeverBernie. A baj csupán az, hogy nem láttunk emberek tucatjait, ahogy bepötyögik: #NeverWarren vagy #NeverBooker. Ebből is látszik Sanders elutasítottsága.

Sanders egy ember ellen volt fegyvertény: Hillary Clinton, de nem azért, mert Sanderst kedvelik. A 2016-os demokrata előválasztáson azok a demokraták, akik nem kedvelik Clintont, azok Sandersre szavaztak, mivel csak ő volt az egyetlen alternatíva. Most ez az erő nincs meg Sandersnek. Ha nem kedvelem Castrot szavazhatok még sok más emberre. Továbbá Elizabeth Warren rengeteg szavazót tud ellopni Sanderstől. Warren tervei, a ChildCare for All, gyakorlatilag kísértetiesen hasonlítanak Sanders terveire, mégis Warrené volt előbb, aki rendszeresen kiállt ezek mellett a szenátusban, még azelőtt, hogy Sanders felkapta volna a Medicare for All terveket. Warren ráadásul a mérsékeltebb progresszívokhoz tartozik, míg Sanders receptjéért sírva könyörögne a rendszerváltás utáni MSZP. Sanders egy szűk réteg jelöltje, akik még hisznek a szocialista irányvonalban. Na de pont Amerikában, ahol hidegháború teljesen megutáltatta a néppel a kommunistákat? A jelenlegi USA-ban, ahol jelenleg az államháztartás egyenesben tartása, a deficit megszűntetése a cél, nem lehet megvalósítani és elvenni a tagállamok kezéből az egészségügyi rendszer fenntartását. Sanders ezt adóemeléssel orvosolná, de kifizetne sokkal több adót azért, hogy kicsivel jobb egészségügyet kapjon?

sandersbernie_090518gn4_lead.jpg

Térjünk ki egy kicsit a többi jelöltre is. Az, hogy ilyen sokan szeretnének indulni tökéletesen bemutatja, hogy a demokraták frissek és rengeteg ötletük van. Na meg, hogy bárki indul simán veri Trumpot. A republikánusoknak kellő figyelmeztetés volt, hogy Watergate óta most kapták a legkevesebb szavazatot a félidős választásokon.

A demokraták éheznek egy női elnökre. Habár Hillary Clinton 2008-ban több szavazatot kapott az előválasztáson, mint Barack Obama, a szuperdelegáltakat Obama vitte, így ő lett az elnökjelölt (és elnök). És ugyan Hillary lett végül 2016-ban az USA első női elnökjelöltje, hiába nyert három millió szavazattal Trump ellen, kevesebb elektort kapott. Magyarul hiába győzött Hillary kétszer is a “popular vote”-ban, egyszer sem lett elnök. Mindenesetre Hillary elindított egy lavinát, mert rekordot döntött a női képviselők száma a házban, és soha ennyi nő nem indult el elnökválasztáson. Nem is lenne csoda, ha ismét nő lesz a demokrata elnökjelölt. A kérdés, melyik nő?

Legkevesebb esélye Tulsi Gabbardnak van. Gabbard Hawaii második kongresszusi körzetének képviselője, aki 2016-ban Bernie Sanders elkötelezett támogatója volt. Feltehetően 2020-ban is az lesz, mert Hawaii-n kívül nem sok babér fog neki teremni. Szerintem Gabbard még Iowa előtt visszalép, és ismét támogatni fogja Sanderst.

Amy Klobuchar Minnesota szenátora nemrég csatlakozott a versenybe. Nyitóbeszédét hatalmas hóviharban tartotta, de a hóvihar ellenére is nagy tömeg jött el meghallgatni őt. Klobuchar február elején találkozott Joe Bidennel és Hillary Clintonnal, így ha a két veterán nem indul, Klobuchar rámozdulhat szavazóikra. Klobuchar egyébként Minnesota szenátora, így sok esélye lehet Trump ellen győzni a midwest államokban, amik a győzelem kapuját szokták jelenteni.

2_102019_election-2020-amy-klobuch-78201_c0-151-3600-2249_s885x516.jpg

Kamala Harris a legesélyesebb jelöltség elnyerésére. Latino származása miatt nagy népszerűségnek örvend a délnyugati államokban, és ha ő lesz az elnökjelölt, borítékolhatóan folytatódhat Arizona és Texas eldemokratásodása. 2020-ban ráadásul Texas ismét szenátort választ, így a texasi demokrata csodagyerek, Beto O'Rourke 2018 után ismét megpróbálhatja legyőzni a volt vadrepublikánus államban a republikánusok szenátorát, és 1993 után megint egy demokrata egy republikánus felosztásban szerepeljen Texas a szenátusban. Erre O'Rourkenak minden esélye megvan, pláne, ha egy olyan elnökjelölt húzza fel Texast, mint Kamala Harris. 

Elizabeth Warren és Kirsten Gillibrand biztosan nem fogad el adományokat lobbistáktól. Warren kampányát a gazdagok és szegények közti óriási különbségre építi, és jelenleg ő a legaktívabban kampányoló jelölt. Míg Warren inkább a gazdasági különbségekre fókuszál (szegények kiszolgáltatottsága; nők és férfiak közötti fizetéskülönbség, univerzális gyermekegészségügyi reform), addig Gillibrand a társadalmi különbségekre fókuszál (nők és férfiak közötti esélyegyenlőtlenség, fekete és fehér gyermekek közötti különbségek). Gillibrand várhatóan nem fogja izgalmasabbá tenni a versenyt, mivel az előző női kollégái közül csak Tulsi Gabbardot lenne képes legyőzni. Szerintem Gillibrand elhamarkodta az indulást, ha vár még négy-nyolc évet, biztosan jobb elnökjelölt lenne. Warren pedig alaposan beleszólhat a verseny alakulásába, olyannyira, hogy Harris mellett a másik esélyes női jelölt.

1067079866_jpg_0.jpg

A kérdés a következő: Képes lesz a párt szocialista frontját vezető Bernie Sanders átverekedni magát ezeken a jelölteken? Én azt mondom nem, mivel a visszalépő jelöltek közül csupán Tulsi Gabbard léphet vissza az ő javára, a többiek inkább mást fognak támogatni visszalépésükkel. Sanders viszont egy dologra alkalmas lehet: legyőzni Donald Trumpot, habár ez nem okozna nagy meglepetést. A Fivethirtyeight ábráján összehasonlítható Trump népszerűsége Truman és Obama közötti elnökök népszerűségével. Az összeállításból látszik, hogy Truman óta Trump a legnépszerűtlenebb elnök. Szóval Trump támogatottsága folyamatosan zuhan, így Sanders simán hozhatná ellene a választást. A simán azért túlzás, mert Sandersnek gondjai vannak a fekete szavazókkal (pl. a fekete államokban Hillary elenyésző kampányolással is 65-70%-ot kapott). Michigan, Észak-Karolina, Virginia, Florida, Georgia. Ez pár állam a demokraták és a republikánusok közül billeg és a “fekete államnak” számítanak. Ezek közül Michigant hozhatja Sanders (a ‘16-os előválasztáson is hozta, az egyetlen fekete állam, amelyet megnyert), a többit Trump, ezért Sandersnek tarolnia kéne a rozsdaövezetben… viszont Trump verhető a rozsdaövezetben.

Összességében tehát elmondható, Trump ellen Sanders nem a legrosszabb, de nem is a legjobb választás. Trump verhető, a kérdés, hogy ki veszi el tőle az Oval Office-t.

És akkor az indián leszármazott győzi le Trumpot 2020-ban?

Egyre aktuálisabb lesz a kérdés, hogy ki lesz Donald Trump kihívója a 2020-as amerikai elnökválasztáson. Az elnök automatikusan elnyeri pártja támogatását, annak ellenére, hogy 2016-ban a republikánus pártelit húzta a száját, mikor Trump lett a jelöltjük. De vajon ki a legalkalmasabb demokrata oldalon?

maxresdefault.jpg

Eddig egyetlen egy hivatalos indulója van a kék oldalon Amerikának. Elizabeth Warren massachusets-i szenátor 2018 utolsó napján jelentette be, hogy elindul a következő elnökválasztáson. Nehezen hihető, hogy Warren után senki nem jelenti be indulási szándékát. Nézzük kik a további elnökaspiránsok:

  1. Elizabeth Warren

694940094001_5984818575001_5984815177001-vs.jpg

Mint az előző bekezdésben említettem, Elizabeth Warren az első hivatalos kihívó. Ő 2013 óta Massachusets demokrata szenátora. 2016-ban neve felvetődött, mint Hillary Clinton lehetséges alelnökjelöltje, azonban Hillary helyette Virginia szenátorát, Tim Kainet választotta (Kaine egy billegő állam szenátora, így ilyen szempontból jobb választás volt, mint Warren, aki az Egyesült Államok egyik “legdemokratább” államában szenátor).

Warren gyakran ütközött Donald Trumppal, már a 2016-os elnökválasztási kampány idején is. A massachusettsi szenátor akkor a demokrata párti elnökjelölt, Hillary Clinton mellett kampányolt. Trump gyakran élcelődött azon, hogy Warren még a 2012-es szenátori kampányában azt állította, cseroki indiánok vére folyik az ereiben. „Pocahontas” – mondta róla, utalva a 17. századi legendás indián lányra, és azzal vádolta, hogy szándékosan félrevezető információkat adott magáról, így magát kisebbségiként azonosítva már az egyetemen is – a pozitív diszkrimináció elvére hivatkozva – több előnyt élvezhetett. Elizabeth Warren idén októberben DNS-vizsgálatot végeztetett magán, ami kimutatta, hogy az indián öröksége csak néhány ezrelékes lehet, de 6-10 nemzedékre tekinthet vissza.

Warren jó választás lehet Trump ellen, mivel a demokraták egyik érdekes szárnyát vezeti. A demokrata pártot 4 nagyobb ideológia mentén lehet definiálni: centristák/mérsékeltek, liberálisak, progresszívek és szocialisták. A szocializmus Bernie Sanders 2016-os kampánya után kezdett teret szerezni a párton belül. Warren főképp a hagyományos progresszív (és liberális) ideológiához sorolódik, így népszerű lehet a középosztály szavazói körében. Ez kulcsszerepet játszhat a billegő államokban. Hillary Clinton nehezen mozgatta meg a fehér munkásréteget és a fehér középosztályt, akik számottevő szerepet játszanak az ún. “Swing States” államoknál (ezek azok az államok, amelyek se nem nagyon republikánusok, se nem nagyon demokraták). Warren népszerűsége ezekben az államokban magas.

letoltes.png

Mint látszik, Floridában, Wisconsinban és Minessotában kimagaslóan jól teljesít Warren a Washington Examiner felmérése szerint. Florida önmagában 29 értékes elektor, így az egyik legfontosabb állam!

2) Joe Biden

joe_biden_gettyimages-873728308_1280.jpg

Barack Obama alelnökével is komolyan kell számolni. Joe Biden ráadásul nagyon népszerű a demokrata szavazók körében, és alkalmas is arra, hogy vezesse az Egyesült Államokat. Mégis több sebből vérzik Biden.

Biden 76 éves, ez azt jelenti, hogyha 2021-ben beiktatják, akkor 79 évesen lesz amerikai elnök, ha pedig 8 évet lehúz a Fehér Házban, akkor 87 évesen távozhat. A demokrata választók is a kora miatt aggódnak leginkább. Továbbá Trump az Obama-kormányzat összes hibáját felírhatja Biden számlájára…

Biden egyébként a 2016-os demokrata előválasztáson is érdekelt volt. Akkor sokan szerették volna, hogy a volt alelnök elinduljon, azonban mégsem tette. Másrészt a figyelem hamar Hillary Clintonra terelődött.

3-4) Kamala Harris & Kirsten Gillibrand

harriskamala_072117gn_lead.jpg

Elizabeth Warren és Kamala Harris

Harris és Gillibrand helyzete akár egy kalap alá is vehető. Mindketten friss szenátorok (akárcsak Warren), Harris Kaliforniáé, míg Gillibrand New Yorké. Harris népszerűsége a nyugati partra koncentrálódik, viszont a latinó és fekete szavazók körében nagyon népszerű, ezzel olyan államokban lehetne Trumpot megszorongatni, mint a korábban vad republikánus Arizona vagy Texas. Ebben a két államban akkor indult el demokrata hullám, mikor Hillary Clinton-  a többi demokratához képest - többet kampányolt ezekben az államokban. Beto O’Rourke majdnem megverte a félidős választásokon Ted Cruzt (Trump 2016-os republikánus kihívóját), míg Kirsten Sinema szenátor lett Arizonában! Erre a két államra nehezedik a mexikói bevándorló hullám is. A korábban beérkezett menekültek, akik itt telepedtek le és szavazati joghoz jutottak, nagyban elősegítették a demokrata előretörést Texasban és Arizonában. A nagyvárosok szinte kivétel nélkül demokraták, így Texas helyzetét elősegítik Dallas, Houston, San Antonio vagy Austin óriásvárosok is.

ap_18144694410112_810.jpg

Gillibrandet választani hiba lenne a demokratáktól. Országosan még nem szerzett olyan stabil támogatottságot, hogy az egy elnökválasztáshoz elegendő legyen.

 

5) Bernie Sanders

sandersbernie_090518gn4_lead.jpg

A vermonti szenátor utalt rá, hogy ismét ringbe szállna az elnöki címért. 2016-ban Hillary Clinton legyőzte őt a demokrata előválasztáson és a szocialista Sanders nagyban hozzájárult Hillary vereségéhez. Nem állította le kampánystábját, mikor kiderült, nem tud elegendő delegáltat szerezni a demokrata jelölés elnyeréséhez. Mikor Hillary 2008-ban alulmaradt Obamával szemben, minden erején azon volt, hogy előre mozdítsa Obama kampányát. Támogatóit arra buzdította, hogy szavazzanak az első fekete elnökjelöltre. Hillary ezt a támogatást 2016-ban nem kapta meg Sanderstől.

Sanders ráadásul nem is demokrata párttag, függetlenként indul a szenátori választásokon Vermontban. 2016-ban valószínűleg azért akart elindulni demokrata színekben, mert a (gyakorlatilag) kétpártrendszeres Amerikában függetlenként nem lett volna semmi esélye.

Sanders a demokraták balra tolódásának egyik fő mozgató rugója, ezért a liberális (és centrista) szavazók körében népszerűtlen. A liberális szavazóbázis nélkül pedig egy demokrata nem tud győzni az elnökválasztáson. Sőt, a demokraták megosztottságának egyik fő oka Bernie Sanders!

6) Cory Booker

1260x690_corybooker_episodeartwork.jpg

Ha Bernie Sandersnek gondja akad a liberális szavazókkal, akkor New jersey-i szenátor ennek pontosan az ellentéte. Booker lenne az egyik legfiatalabb elnök-jelölt a maga 49 évével. Aki ilyen “fiatalon” ott tud lenni az amerikai politika krémjében, az már le tudott rakni valamit az asztalra. Booker maga építette aprólékosan a karrierjét, először Newark város polgármestere volt 7 éven át, majd 2013 óta New Jersey szenátora.

Booker is népszerű a demokraták között, akárcsak Joe Biden, ráadásul neki a kora miatt nem kell aggódnia. A szenátornak pedig jó esélyei vannak legyőzni Trumpot, hogyha elnyeri a Demokrata Konvenció (DNC) jelölését.

7) Sherrod Brown

election_2018_senate_ohio_debates_47216_c0-74-3027-1838_s885x516.jpg

Brown Ohio szenátoraként ismert. Ohio az elmúlt években billegő államból (Swing Statesből) átment enyhe republikánus többségbe (Leans Republican). Ennek az az oka, hogy megapoliszokból (pl. Columbus/Cleveland/Cincinnati) nem tud annyi szavazat érkezni a demokratákra, hogy elnyomja a republikánus vidéket. A ház körzeteinek többségét Ohioban elhozzák a republikánusok, mivel a demokraták a nagyvárosokba szorultak. Ez kevés ahhoz, hogy valakit elnökké tegyenek Ohioban, de szoros versenyben elnyerhető ezzel a ohioi szenátori szék. Mint Brown esetében. Ráadásul Brown megfordíthatja az Ohioban elkezdődött republikánus többség visszaszorítását a demokraták javára..

Ez mind hasznos és célravezető, azonban Brown ugyanazt a “demokrata ágat” képviseli, mint Bernie Sanders. Így nem valószínű, hogy elnyeri pártja jelölését. Nézzünk egy példát:

Hogyha csak közte és Elizabeth Warren között kellene választani a demokrata előválasztáson, akkor a centrista szavazóbázis, a liberális szavazóbázis és progresszív szavazóbázis valószínűleg Warren mögött fog állni. Akkor mi is maradna Brownnak? Sőt, hogyha Bernie Sanderssel egy időben indulnak, akkor  Sanders az összes voksot elrabolhatja előle. Szerintem Brownnak érdemes lenne még 4-8 évet várnia…

8) Hillary Clinton

hillary-clinton-nyc-2016.jpg

Habár nem valószínű, hogy az Egyesült Államok első női elnökjelöltje újra megmérkőzzön egy elnökválasztáson, Clintonék tevékenységeiből mégis benne van a pakliban. Tavaly Hillary megalapította az Onward Together politikai szervezetet, amely nagyban hozzájárult a Demokrata sikerhez a házban a félidei választásoknál. Továbbá ő és Bill Clinton az “An evening with the Clintons” elnevezésű turnéval országjárásba fogtak. Ugyan november 28-án volt az utolsó estje a turnénak, áprilisban visszatérnek és egészen májusig bonyolítják le a műsorukat. Ezzel komoly anyagi forrásokat teremt magának a Clinton család, amiből akár egy újabb elnökválasztási kampányt lehetne finanszírozni.

Hillary korábban úgy nyilatkozott, hogy szeretne elnök lenni, de nem szeretne indulni az elnökválasztáson. Ezzel a kijelentésével gyakorlatilag mindkét ajtót nyitva hagyta. A kérdés, hogy melyiket csukja majd be.

Ki nem várna egy Hillary Clinton Donald Trump visszavágót! Vannak viszont olyanok, akik szkeptikusok Hillary újraindulásában. Nekik itt van pár adat:

  1. Hillary Clinton az Egyesült Államok történelmében második legtöbb szavazatát kapta (majdnem 66 millió  voksot, őt csak Barack Obama 2008-as szereplése előzi meg)
  2. 76 ezer plusz szavazattal ma ő lenne az elnök. Michigan (16 elektor) 10 704 szavazattal győzött Trump, Wisconsin (10 elektor) 22 ezer szavazattal lett Trumpé, Pennsylvania (20 elektor) 44 ezer szavazattal többet kapott Trump. Ez azt jelenti, hogy Michiganben 0,23%, Wisconsinban 0,77%, Pennsylvaniában 0,73% volt a különbség. Ez a három állam pedig 46 elektort jelent! De nem soroltam ide Floridát, ahol 1,2%-kal többet kapott Trump, ezzel 29 elektor tulajdonosa lett.

Trump csak egyetlen egy állammal járt így, míg Clinton 4-gyel (négy kulcsállammal). New Hampshire 0,37%-kal lett Hillaryé, azonban ez az állam csak 4 elektort jelent, így számottevően nem járult hozzá Trump vesztéért/győzelméért.

Az ilyen állás végett jöhetett ki az, hogy Hillary Clinton 3 millió szavazattal kapott többet, mint Trump. Ilyen Amerika történelmében - hogy nem az lett az elnök, aki több szavazatot kapott - csupán hatszor fordult elő! Mind ebből látszik, hogy Hillarynek megvan a támogatottsága, hogy 2020-ban legyőzze Trumpot, ráadásul jóval alkalmasabb lenne a többi demokrata jelölttel szemben (kivéve talán Joe Biden). Míg a többi elnökjelölt-aspiráns főképp szenátor, addig Hillary kétszer volt elnökjelölt (2008-ban Barack Obama legyőzte őt az előválasztáson), volt First Lady, amikor ő vezetett egy új egészségügyi reformot (azért gáncsolták el a republikánusok a tervezetett, mert First Ladyt nem lehet fehér házi bizottság élére kijelölni), két cikluson át New York állam szenátora volt, egyben az első női new yorki szenátor és az első first lady, aki politikai címet nyert el, sőt még külügyminiszter is volt Barack Obama első elnöki ciklusában. Ha a viselt tisztségeket vesszük, akkor egyértelműen Hillary Clinton a legjobb választás az Egyesült Államoknak.

8 lehetséges elnökjelöltet sorakoztattam fel, amelyből 4 nő és 4 férfi. Itt is látszik az a folyamat, amely a félidei választásoknál is megmutatkozott, hogy egyre több nő kerül be a kongresszusba és egyre több nő neve szerepel lehetséges elnökjelöltként. 2008-ban - mikor megválasztották az első fekete elnököt - több színes bőrű vállalt politikai tisztséget. 2016-ban Hillary Clinton lett az első női elnökjelölt, ennek hatására pedig több nő került a politikába. És minden esély megvan, hogy 2020-ban ismét egy nővel kelljen Trumpnak megmérkőznie, akár 2020-ban meg is ismerkedhetünk az első női elnökkel.